1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. A fizikai szakképzettséggel rendelkező aktív keresők adatai (1982)

A FIZIKAI SZAKKÉPZETTSÉGGEL RENDELKEZŐK DEMOGRÁFIAI ÉS FOGLALKOZÁSI JELLEMZŐI - A szakképzettség és a foglalkozás összefüggései

Jellemző adat az is, hogy a szakképzett bolti eladók közül több mint 14 ezret betanított, közel 3 ezret segédmunkás besorolással foglalkoztattak. Ez arra utal, hogy jelentős azoknak a száma, akik szakképzettség birtokában inkább választják az alacsonyabb szintű, de esetleg kedvezőbb munkafeltételeket, munkaidő-rendet, vagy jobb kereseti lehetőséget biztosító munkaterületeket. A néhány száz főt számláló felvásárló szakképesítéssel rendelkezők körében a szakmát elhagyók aránya kissé magasabb volt (22 %), mint a bolti eladóknál. A vendéglátóipari jellegű szakképesítéssel rendelkezők körében az elmúlt két évtized alatt kedvező irányban változott a szakma hasznosítása. 1960-ban a fizikai munkakört ellátó szakképzett vendéglátóipari dolgozóknak 70 %-a gyakorolta szakmáját, 1980-ban viszont 76 %-a, és további 5 %-a részben hasznosította. A felszolgáló képesítéssel rendelkezők között (ide értve a vendéglátóipari eladót) kisebb mértékű (15 %) volt a szakmaelhagyás, mint a cukrászoknál (31 %) és a szakácsoknál (19%). A szakmájuktól idegen munkakörben dolgozó felszolgálóknak egyharmada valamilyen ipari jellegű tevékenységet végzett, több mint egynegyede pedig képesítést nem igénylő egyéb fizikai munkakört látott el. A szakmájukat nem gyakorló cukrászok és szakácsok jelentős hányada (37, illetve 29 %-a) más kereskedelmi és vendéglátóipari jellegű munkakört töltött be, emellett szórtan megtalálhatók a legkülönbözőbb foglalkozásokban. A fentieket összegezve, 1980-ban a kereskedelmi és vendéglátóipari jellegű szakképzettséggel rendelkező fizikai foglalkozású aktív keresők 71 szakmájában dolgozott, egytizede részben hasznosította képzettségét, 19 %-a pedig a szakmától idegen tevékenységet végzett. A mindössze négy szolgáltatási szakma közül a viszonylag kis létszámú kéményseprő szakképesítéssel rendelkező fizikai foglalkozásúak körében volt a leggyakoribb a szakmaelhagyás: a két évtizeddel korábbihoz hasonlóan 1980-ban több mint kétötödük dolgozott szakmájától idegen munkaterületen, főleg ipari, építőipari és egyéb fizikai foglalkozások közé tartozó munkakörökben. Ez a jelentős mértékű szakmaelhagyás azért is figyelmet érdemel, mert a kéményseprő szakma a fiatalok számára kevésbé vonzó, így a munkaerőutánpótlási gondok fokozottan jelentkeznek (az ilyen szakképzettséggel rendelkező aktív keresőknek 1980-ban mindössze 19 %-a volt 30 éven aluli, 51 %-a viszont 40 éves és idősebb). A szolgáltatási szakmák közül a kozmetikusok hasznosítják leginkább képzettségüket: körükben a szakmájukat gyakorlók 1960-ban 81 %-os, 1980-ban 92 %-os arányt képviseltek. Két évtized alatt a fényképészek között 74 %-ról 81 %-ra, a fodrászok körében 60 %-ról 69 %-ra emelkedett a szakmájukban dolgozók aránya, de a szakmaelhagyás ez utóbbiaknál továbbra is jelentős mértékű. A szakmájukat nem gyakorló fodrászok erősen szóródnak a legkülönbözőbb foglalkozásokban, többségük valamilyen ipari, vagy az egyéb fizikai foglalkozások közé tartozó tevékenységet végzett. Együttesen vizsgálva a szolgáltatási jellegű szakképzettségűeknél a szakma hasznosításának alakulását megállapítható, hogy 1960 óta ugyan jelentősen emelkedett közöttük a képzettségnek megfelelő munkakörben dolgozók aránya (62 %-ról 72 %-ra), de továbbra is számottevő mértékű a szakmaelhagyás. A megszerzett fizikai szakképzettség és a betöltött munkakör egybevetése alapján — a jelzett módszerrel — végzett vizsgálat összefoglaló eredményeit mutatja be a következő táblázat. 25