1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Foglalkozási adatok I. 1. rész (1981)
A FOGLALKOZTATOTTSÁG ALAKULÁSA AZ AKTIV KERESŐK ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA - Az aktiv keresők osztály- és rétegtagozódása
kivételével - kisebb-nagyobb mértékben mindenütt gyarapodott. 1980-ban a nem mezőgazdasági ágakban együttesen 94 ezerrel több fizikai munkás dolgozott, mint tiz évvel korábban . Ugyanakkor a munkásosztályhoz sorolt állami mezőgazdaság és erdőgazdálkodás területén a fizikaiak szám a az évtized során 2 5 ezerrel(163 ezerre) csökkent. A munkásosztályhoz tartozó fizikai foglalkozásúak szakmai képzettségének fokozódását jelzi, hogy az állománycsoport szerinti összetételük a képzettebb munkások javára tolódott el. Számottevőe n (177 ezerrel) nőtt a szakmunkás munkakörben dolgozó munkások száma , igy arányuk a munkásosztály fizikai dolgozói között tiz év alatt 39 %-ról 44 %-ra emelkedett. A munkásosztályon belül a másik nagy csoport a betanított munkássá g, akiknek létszáma még erőteljesebben növekedet t (22 %), mint a szakmunkásoké (17 %). Ezzel egyidejűleg jelentősen visszaesett a segédmunkások száma (313 ezer fővel), igy munkásosztályon belüli arányuk 1980-ban már csak 15 % volt (szemben a tiz évvel korábbi 2 7 %-kal). A szövetkezeti parasztsághoz tartozó aktiv keresők zöme - a munkásosztályhoz hasonlóan fizikai tevékenységet folytatott, mindössze 2 %-ot képviseltek körükben a termelés közvetlen irányításával foglalkozók. A szövetkezeti parasztság létszámának - az előzőekben vázolt - jelentős csökkenését belső átrétegződési folyamat kisérte. A műszaki fejlődés, az iparszerü termelés térhódítása, valamint a melléküzemági tevékenység bővülése kapcsán ugyanis a hagyományos mezőgazdasági tevékenységet végző fizikai dolgozók száma erőteljesen - a tiz évvel korábbi állománynak a felére csökkent, viszont a nem mezőgazdasági jelleg ű (pl. javitó, szerelő, szolgáltató) tevékenységet végzők é 1970 óta több mint másfélszeresre nőtt. Ez utóbbiak a szövetkezeti parasztság fizikai dolgozóinak tiz évvel ezelőtt alig egyötödét, 1980-ban pedig már 42 %-át alkották. A közvetlen termelésirányítók nélkül számított értelmiségi és egyéb szellemi réteg összetétele a foglalkozási szerkezet változásának megfelelően módosult. Ennek értelmében 1970 óta növekedett körükben a műszaki, valamint az egészségügyi és kulturális foglalkozásúak részaránya, ugyanakkor csökkent az igazgatási, gazdasági és a számviteli, ügyviteli munkakörben dolgozók hányada. Az egyes osztályokhoz, illetve rétegekhez tartozó aktiv keresők településtípusok szerinti megoszlása a következők szerint alakult: 1980 elején a munkásosztályhozjtartozók 46 %-a községekben, 36 %-a vidéki városokban, 18 %-a pedig a fővárosban élt. A szövetkezeti parasztság döntő többsége (84 %-a) községekben lakott, a vidéki városokban élők részaránya 12 % volt. Az értelmiségi és egyéb szellemi réteget tekintve a főváros központi szerepe jut kifejezésre abban, hogy az e réteghez tartozók egyharmada élt Budapesten, mig az összes aktiv keresőknek egyötöde volt fővárosi lakos. Az értelmiségi és egyéb szellemi réteghez tartozó aktiv keresők 41 %-a vidéki városokban, több mint egynegyede pedig községekben lakott. Az aktiv keresők osztály- és rétegtagozódásának alakulását területi vonatkozásban a túlzott központosítás enyhítésére irányuló folyamatok, a vidéki ipartelepítés, a korábban elmaradott, mezőgazdasági jellegű körzetek erőteljes fejlesztése, a kommunális, kulturális és egészségügyi ellátás szempontjából a főváros és az ország többi része között fennálló különbségek csökkentésére irányuló erőfeszítések határozták meg. E folyamatok eredményeként 1980-ban a vidéki városokban élő aktiv keresők között a munkásosztályhoz tartozók aránya 60 %-ot, a községekben pedig 58 %-ot tett ki. Ez már önmagában is bizonyítja, hogy a város és a falu társadalma osztály- és rétegösszetétel tekintetében is közelebb került egyhásmoz. Budapest helyzete részben különbözik a többi városétól. 47
