1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 21. Demográfiai adatok (1981)

ÖSSZEFOGLALÓ

eltekintve alatta marad azoknak az értékeknek, amelyeket 1870 óta a népszámlálások megállapítottak. Igaz viszont, hogy a nem felnőtt korú népességen belül egyre nő az öregek és csökken a gyermekek részaránya. A kormegoszlá

s alakulását hosszabb időszakban - a halandóság javulását feltételezve - a népesség öregedése jellemzi. Ezen a jelenségen azt értjük, hogy fokozatosan nő az idősebbek, főleg az öregkoruak népességen belüli részaránya. Ennek az irányzatnak a következetes érvényesülését két körülmény gátolta 1970-1979 között. Az 1960-1969 közötti időszakhoz képest magasabb élveszületési arány természetszerűleg növelte a 0-14 évesek részarányát. A kormegoszlási "skála" másik végén az történt, hogy az 1970-es években töltötték be hatvanadik életévüket és léptek az öregkoruak közé az I. világháború idején született kis létszámú nemzedékek. Ezzel magyarázható, hogy a 60 évesek és idősebbek részaránya a legutóbbi évtizedben nem változott. A népesség öregedésére utal azonban az a tény, hogy a 15-39 éves, fiatalabb felnőtt korúak viszonylagos súlya csökkent, ugyanakkor a 40-59 éves, idősebb felnőtt koruaké nőtt. Ennél lényegesen fontosabb azonban, hogy a 70 évesek és idősebbek részaránya 1980-ban 8,5 % volt az 1970. évi 6,9 %-kal szemben. Az I. világháború idején született, 60-64 évesek korcsoportja 1980-ban 33, 8 %-kal volt kisebb létszámú, mint tiz évvel korábban az azonos életkoruak nemzedéke. Ezzel szemben 64 év felett minden ötéves korcsoportban igen jelentős a lélekszám növekedés: a 65-69 évesek korcsoportjában 15,1 % és 70-84 év között az egyre idősebb korcsoportok egyre nagyobb létszámnövekedést mutatnak. Ennek mértéke a 80-84 évesek körében már 37,6 %. 1980-ban a férfiak 70,8 %-a élt házasságban, szemben az 1970. évi 69,9 %-kal. 1960-ban a házas családi állapot

ú férfiak részaránya 71, 5 % volt. A legutóbbi két évtizedben tehát a házasságban élők viszonylagos súlya a férfi népességben a 70 % közelében stabilizálódott. Ez a stabilizáció azután következett be, hogy az 1950-es években egy több évtizedes alapirányzat betetőzéseképpen jelentékenyen (7 %-kal) magasabb lett a házasságban élők részaránya. A házasok viszonylagos súlyának növekedésével természetszerűleg csaknem azonos mértékben csökkent a nőtlenek aránya, illetve amikor a házas férfiak részaránya stabilizálódott - kisebb ingadozásoktól eltekintve - a nőtleneké is megállapodott. Ez utóbbiak a férfiak között 22 %-ot képviseltek 1980-ban. A családi állapot számbavétele óta még soha nem volt ilyen alacsony a nőtlen férfiak részaránya. ( A férfiak 3, 5 %-a özvegy az 1980. évi népszámlálás szerint. Az 1970, évi népszámlálás 3,2, az 1960. évi 3,4 %-ban vett számba özvegy családi állapotú férfiakat. A korábbi népszámlálások ennél nagyobb hányadokról tanúskodnak. Az 1920-1960 között megfigyelhető csökkenő alapirányzat után viszonylagos stabilizáció jellemzi az özvegy férfiak részarányának alakulását. A családi állapot ismérve szerint vizsgálva a férfi népesség összetételét, semmi nem olyan szembetűnő, mint az elváltak viszonylagos súlyának növekedése. 1949 óta részarányuk fokozódó mértékben emelkedik. Az 1980. évi népszámláláskor fordult elő először a népszámlálások történetében, hogy több elvált, mint özvegy férfit vettek számba. Az előbbiek a férfi népesség 3, 7 %-át adták. Figyelembe véve, hogy az elvált férfiak nagyobb része előbb-utóbb újra házasságot köt, mind a legutóbbi három évtizedben, fokozatosan és tartósan emelkedő alapirányzat, mind a 3, 7 %-os részarány azt mutatja, hogy a válás egyre több ember életében fordul elő. A házasok ugyanis ma - részben a jó ujraházasodási lehetőségek miatt - könnyebben határozzák el magukat a válásra, mint eddig bármikor. 4