1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 9.b Debrecen népessége és társadalma (1983)

III. A NÉPESSÉG DEMOGRÁFIAI SZERKEZETÉNEK, FOGLALKOZTATOTTSÁGÁNAK, HÁZTARTÁS-ÖSSZETÉTELÉNEK ÉS LAKÁSVISZONYAINAK ALAKULÁSA - A város belső tagozódása

1980-ban is jellemző, hogy a város egyes részein viszonylag homogén az aktiv kereső lakosság. A külső lakóterületen magas a fizikai foglalkozásúak aránya, 1980-ban megközeliti a 70 %-ot. Szinte azonos, 80 % körüli az aktiv keresőkből a fizikaiak aránya a város keleti részén, az ipari övezet környékén elhelyezkedő Szabadság telepen, Homokkertben, a József Attila telepen, Kerekes telepen, a Csapókertben, a Gerébi telepen, a Bozzay telepen, a Boldogfalvi és Epreskertben. A város nyugati oldalán lévő Nagy Sándor telep és a vele szomszédos Vulkán telep aktiv keresőinek 92 %-a fizikai foglalkozású. E munkáslakta területeken a fizikai foglalkozásúak 25 %-a él. A nem fizikai foglalkozásúaknál is jellemző ez pl. az üdülő és egyéb speciális területen ahol az aktiv keresők kétharmada szellemi foglalkozású /de a városközpontban is az átlagot meghaladó, - az aktiv keresők 53 %-a - a nem fizikai foglalkozásúak aránya/. A lakótelepeken élő aktiv keresők összetétele heterogénebb, összességében azonban az itt élő aktiv keresőknek nagyobbik hányada fizikai foglalkozású. A CSALÁDOK SZÁMÁNAK, NAGYSÁGÁNAK ALAKULÁSA A háztartások, a családok számának változása igen eltérő volt az egyes, városrészekben. A külterületen élő családok számának jelentős mértékű csökkenése mellett a központi belterületen élőké közel 27 %-kal emelkedett, igy ma már a családok 94 %-a /1970-ben 90,4 %-a/ itt él. Ezen belül az elmúlt évtizedben a városrendezéssel, a lakásépítés területi koncentrálódásával, uj lakótelepek kialakulásával összefüggésben közel háromszorosára nőtt a lakótelepeken élő családok száma, igy arányuk 1980-ban 28,2 % volt, szemben az 1970. évi 11,7 %-kal. Ezen kivül jelentősebben - több mint másfélszeresére - csak az üdülő területen lakó családok száma emelkedett. A családok legnagyobb hányada - több mint harmada - 1980-ban is a külső lakóterületen élt, bár arányuk csökkent az elmúlt évtized folyamán. Városrészenként eltérő a családok nagysága is, általában a külterületen élőké meghaladja a központi belterületre jellemző átlagot. Ez utóbbin belül is viszonylag nagy a szóródás, a ÍOO családra jutó családtagok száma a zöldövezetben és - a korösszetételből is adódóan - a nagyobb lakótelepeken élő családoknál a legmagasabb, mig az "elöregedő" városközpontban és belső lakóterületen viszonylag alacsony /emellett itt jelentősebb az egyszemélyes és egyéb összetételű háztartások aránya is/. 56