1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 4. b Békéscsaba népessége és társadalma (1983)
II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Békéscsaba létrejöttét a történészek a 13. századra teszik. Nevével - Csaba formában - először az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben találkozhatunk. Ekkor már egyházas hely, templomos falu, s mint ilyenhez, néhány kisebb, a későbbiek során elpusztult település tartozhatott. Egészen a török időkig tipikus jobbágyfalu a Csolt-nemzetségből származó Ábrahámfiak gerlai birtokán, amelynek népességszáma mindössze néhányszáz fő. A népesség száma csak közvetlenül Gyula várának török kézre kerülése /1566/ előtt éri el a félezret. A török uralom alatt Csaba osztozott a környező települések sorsában: lélekszáma 1580-ra 100 fő alá esett és ennél a következő száz évben nem igen érhetett el magasabb értéket. Az 1685 körül fellángoló törökellenes harcok idején a környék hadműveleti területté változott, a lakosság elmenekült, az egész vidék elnéptelenedett. Csaba is lakatlanná lett. Békés megye 1715-ös újjászervezésekor Csaba területe még lakatlan volt. A korábbi hódoltsági területek felé meginduló spontán népességmozgás, majd szervezett telepités azonban ekkorra már ezt az országrészt is elérte, igy 1716^ban már 16 magyar és két szlovák család élt Csabán. A felvidéki szlovák telepesek népesebb csoportjai 1718-tól érkeznek a faluba, a népesség száma gyorsan nő, nemzetiségi összetétel szerint pedig csaknem teljesen szlovákká válik. 1720-ban - mintegy 400 lakossal, Békés után - már a megye második legnépesebb helysége. A következő fél évszázadban gyorsan növekedett, de még meglehetősen labilis maradt a népesség. Egy-egy csoportja - valamilyen sérelem vagy éppen kedvezőbb Ígéret hatására - könnyen továbbköltözött. A csabaiak igy részt vettek Szarvas /1722/, majd Nyiregyháza /1753-55/ újratelepítésében. 1724-ben egy hatvan családból álló csoportjuk megszökött. 1732-ben csaknem az egész falu Szentandrásra költözött, és csak azután tértek vissza, hogy a földesúrtól megkapták a gerendási legelőt. 1748-ban sok csabai vett részt az Arad megyei Mokra alapításában is. Az ezekből a kirajzásokból adódó és a különböző elemi csapások, járványok következtében előállt népességveszteséget azonban bőven pótolták az ujabb és ujabb bevándorlók: Csaba lélekszáma 1733-ban 1 500 főre, 1745-ben pedig 3 000 főre becsülhető. Az 1773-as összeírás adatai a népességszám ujabb duplázódását rögzítik /6 055 fő/, amellyel Csaba Békés megye legnépesebb helysége lett. Az 1784-1787. évi első magyarországi népszámlálás idején Csabán már 9 643 személyt írtak össze. A település mindvégig alapvetően agrár jellegű /az óriási határ nagyrészén már szántóföldi termelés folyik, a kiterjedt legelőket állattartással hasznosítják/, de népességszámának növekedésével nő a nem mezőgazdaságból élők száma is /1773-ban 380 fő/. Az 1770-es évek végén a lakosság kiássa a Körös- /Élőviz-/ csatornát, terjedelmes mocsarakat csapolva le ezzel és bekapcsolva a települést a Körösök forgalmi szempontból is jelentős vízrendszerébe. 7
