1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2.b Pécs népessége és társadalma (1983)

III. A NÉPESSÉG DEMOGRÁFIAI SZERKEZETÉNEK, FOGLALKOZTATOTTSÁGÁNAK, HÁZTARTÁS-ÖSSZETÉTELÉNEK ÉS LAKÁSVISZONYAINAK ALAKULÁSA - A társadalom osztály- és rétegtagozódása

Legnépesebbek a háztartások a munkásosztályhoz tartozóknál, itt 2 73 személy jutott 100 háztartásra, a nem fizikai foglalkozásúaknál 261. A csak aktiv kereső háztartásoknál átlagosan többen élnek egy háztartásban, ezen belül a munkásoknál 314-en, a nem fizikaiaknál 290-én. Igen kevesen élnek egy háztartáson belül a szövetkezeti parasztoknál, valamint a kisárutermelő és kiskereskedő háztartásoknál. Ennek fő oka, hogy sok az egyszemélyes háztartás. A háztartások nagyságát lényegesen befolyásolja a családnagyság. A munkásosztályhoz tartozó aktiv kereső családokban a gyermekszám magasabb az átlagosnál, 100 családra 12 3 gyermek jutott, ebből 93 a 15 éven aluli. A nem fizikai foglalkozásúak családjaiban 117 gyermek jutott 100 családra, ebből 85 a 15 éven aluli. A szövetkezeti paraszti családoknál a legmagasabb a gyermekek aránya, 100 családra 128 gyermek jutott, ebből 103 15 éven aluli. A legkevesebb gyermek a kisárutermelő, kiskereskedő családokban élt. A háztartásoknak osztály- és rétegbe sorolása a háztartásfő foglalkozása alapján történt. Ha a háztartáson belül több kereső is van, az aktiv keresők különböző osztályhoz, réteghez is tartozhatnak. így már az egész háztartásnak egy rétegbe sorolása nem teljesen egyértelmű, vannak vegyes jellegű háztartások is. Az 1980. év elején a munkásosztályhoz tartozó (aktiv kereső) háztartások 74 boában csak munkás kereső volt, 2 5 %-ában a munkás háztartásfő mellett volt nem fizikai (szellemi) foglalkozású is. A nem fizikai (szellemi) háztartásoknál a legnagyobb arányú (82 %) a tiszta jellegű háztartások aránya, 17 %-ában volt munkásosztályhoz tartozó is, az egyéb, vegyes csak 1 %. A kisárutermelő, kiskereskedő háztartások 55 %-a tiszta összetételű, 23 %-ában volt munkás és 21 %-ában nem fizikai foglalkozású kereső is. Bár a lakásviszonyokban az elmúlt tiz év alatt általában javulás mutatkozott, a különböző osztályokhoz, rétegekhez tartozó háztartások lakásviszonyaiban mutatkozó különbözőségek nem egyenlitődtek ki. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a munkásosztályhoz tartozók lakásviszonyi több vonatkozásban kedvezőtlenebbek, mint a nem fizikai (szellemi) foglalkozásúaké. A munkásosztály kedvezőtlenebb lakásviszonyait jelezte, hogy 100 lakásra 17 fővel több lakó jutott, mint a nem fizikai (szellemi) foglalkozásúaknál. Legkisebb a laksürüség a kisárutermelő, kiskereskedő rétegnél. A munkásháztartások egynegyede egyszobás lakásban lakik, mig a nem fizikai (szellemi) háztartásoknak csak 12 %-a. A két-, valamint a három és többszobás lakások nagyobb arányban találhatók a nem fizikai foglalkozásúaknál. A szövetkezeti paraszti háztartások közül is 30 % él egyszobás lakásban. Mindezek hatása megmutatkozik a 100 lakásra jutó szobaszámban is. A munkásosztályhoz tartozók által lakott lakásokban 100 lakásra 198 szoba jutott (ezen belül a közvetlen term el és irány it óknál 223), a nem fizikai foglalkozásúak lakásainál 22 7 szoba. E tekintetben a szövetkezeti parasztok helyzete rosszabb, a kisárutermelők és kiskereskedőké pedig valamivel jobb az átlagosnál. A lakások felszereltsége terén szintén hátrányosabb a munkásosztályhoz tartozók helyzete, bár az ellátottság szinvonala az elmúlt tiz évben lényegesen javult. A szövetkezeti parasztok lakásai a legkevésbé felszereltek, például a lakások 52 %-ában van csak vizöblitéses WC. Mindezek hatása megmutatkozik a lakások komfortosságának színvonalában: mig a munkáscsaládok lakásainak csak 67 %-a komfortos, a lakások mintegy egytizede félkomfortos, egynegyede pedig komfort nélküli, a nem fizikai foglalkozásúak lakásainak közel 90 %-a komfortos. 45