1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2.b Pécs népessége és társadalma (1983)

II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

A rohamosan fejlődő város már nem élhetett meg közmüvek nélkül. Az 1870-ben alapitott gázgyár lehetővé tette az utcai közvilágítás bevezetését, majd 1894-ben megkezdte működését a villanytelep is. 1892-ben vízmüvet kapott a város, a csatornázásra és szennyvíztelepre azonban csak jóval később került sor. Az 1900-as években beindult a rendszeres szemétgyűjtés is. Az első világháború kezdetére Pécs már közmüveiben is magán viseli a városi rang jegyeit. A kiépülő vasúthálózat elősegítette a megyével és az országgal való kereskedelmet, 1882-ben létrejött a vasúti összeköttetés az ország fővárosával, megépült az "indóház". 1880-ban létesült az első telefonközpont, 1904-ben felépült a mai főposta. A helyi közlekedés fontos állomása, hogy 1913ban megjelenik a villamos a pécsi utcákon. A század végére, a XX. század első két évtizedében felépültek a város rangos középületei (pl. az átépitett uj városháza, a szinház, stb. ), szaporodtak a többemeletes városi bérházak a régi földszintes épületek között. A település szerkezete is változott. A régi várfalakon belül kiépült a belváros az üzleti negyeddel, középületekkel. A városfalakon kivül főleg keleti és nyugati irányban tovább épületek az évszázadok során kialakult külvárosi negyedek. A bányák közelében bányászkolónia létesült (Pécs-bányatelep), az ipari üzemek körül munkástelepek alakitották ki a "gyárvárost". Mindezzel együtt járt a népesség számának növekedése. 1869-től a századfordulóig Pécs lakossága 82 %-kal növekedett és az 1910. évben összeirt 49 822 fő már több mint kétszerese az 50 év előttinek. Ebben az időszakban Budapest és Miskolc után Pécs a legerőteljesebben fejlődő magyar város, 1910-ben már ott található az első öt között. A népesség számának ily nagyarányú növekedését a városba történő beköltözések tették lehetővé. A lakosság számával együtt nőtt az iparban, építőiparban foglalkoztatottak száma is, mely 1900ban 7528,1920-ban már 10 526 volt, ez utóbbiból mintegy 2 000 volt a bányász. Az iparban, építőiparban foglalkoztatottak aránya az aktiv keresőkön belül az 1900. évi 38%-ról 1920-ig 51%-ra emelkedett. A legtöbb magyar várostól eltérően az első világháborús évtizedben Pécs népessége nem növekedett, sőt 4,5 %-kal csökkent és 1920-ban 47 556 főt tett ki. A csökkenés egy része a háborús veszteségek, a még vissza nem tért hadifoglyok számlájára irható, másrészt közrehatottak ebben a szerb megszállást követő emigrálások is. A két világháború közötti időszakban viszont Pécs ismét a legjobban fejlődő magyar városok közé tartozott. Különösen a húszas években volt nagy a népességszám növekedése (29,7 %). A következő évtizedben ugyan a fejlődés üteme csökkent, de még mindig meghaladta a városok országos átlagát. A második világháború elején, 1941-ben 73 000 fő volt a város lakossága, 54 %-kal több az 1920. évinél. Az aktiv keresők száma 1920-tól 1941-ig 57 %-kal nőtt, arányuk az össznépességen belül 44 %ról 45 %-ra emelkedett. A gazdasági válság hatására az iparban, épitőiparban dolgozók száma a 21 év alatt csak 1 000 fővel nőtt, a bányászok száma 1941-ben kevesebb volt (1 884 fő), mint 1920-ban. Az aktiv keresők közül az iparban, épitőiparban foglalkoztatottak aránya 3 5 %-ra esett vissza. Ebben az időszakban inkább a közlekedésben, kereskedelemben és közszolgálatban foglalkoztatottak száma nőtt nagyobb mértékben. A növekedés fő forrása ebben az időszakban - miként az előző évtizedekben - is a bevándorlás volt. A városi munkalehetőségek által vonzott munkaerő letelepedése megváltoztatta Pécs településszerkezetét. Ujabb lakótelepek alakultak ki; igy keleten a bányászok lakta Meszes, délen főleg tiszt12