1973. ÉVI MIKROCENZUS Adatai (1974)

I. ÖSSZEFOGLALÁS

A munkaképes korú férfiak foglalkoztatása gyakorlatilag teljesnek mondható. A munkaképes korú nőknek 1960-ban a fele dolgozott, 1970-ben 64 %-a és 1973-ban 66 %-a. A munkaképes korú nők gazdasági aktivitásának értékelésénél figyelembe kell venni, hogy jelentős a gyermekgondozási szabadságot igénybevevő munkaképes korú nők száma. Amennyiben ők is dolgoznának, a gazdaságilag aktiv keresők aránya munkaképes korú nők között 72 % volna, a 20-29 évesek között pedig - mivel ezt a korcsoportot érinti leginkább a gyermekgondozási segély rendszere - 67 % helyett, 83 %-ot tenne ki. Az aktiv keresők ágazati összetétele a korábbitól eltérően alakult. A gyorsíitemü iparfejlesztés és az általános gazdasági fejlődés tükröződik a nem mezőgazdasági termelő ágazatokban foglalkoztatottak számának és arányának 1970-ig tartó jelentős mértékű növekedésében. 1970-től hazánkban is tapasztalható a fejlett országokra jellemző átalakulási folyamat, vagyis meggyorsult a kereskedelemben és a szolgáltatási jellegű ágazatokban dolgozók létszámemelkedése, s ezzel párhuzamosan csökkent - bár a korábbinál mérsékeltebb ütemben - a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Az 1973. évi adatok szerint az aktiv keresőknek a mezőgazdaság már kevesebb mint egynegyedét, az ipar és építőipar 44 %-át, a többi népgazdasági ág pedig együttesen közel egyharmadát foglalkoztatta. Az aktiv keresők között az alkalmazásban állók arányának növekedése folytatódott: 1973-ban a dolgozók négyötöde állandó vagy időszakos alkalmazottként állt munkaviszonyban. A termelőszövetkezeti tagok aránya az 1970. évi 19 %-ról 1973-ban 16 %-ra csökkent. A nem mezőgazdasági jellegű szövetkezetek taglétszáma némileg növekedett, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagoké jelentősen csökkent. Az önállók és segitő családtagjaik aránya - az 1950-es és 1960-as években tapasztalt folyamatos csökkenés után - 1970-től mintegy 3 %-os minimális szinten stabilizálódott. A fizikai dolgozók között a szakmunkások aránya három év alatt 32 %-ról 37 %-ra emelkedett, a betanított munkásoké alig változott, az egyéb fizikai dolgozóké (vagyis a semmiféle képzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatottaké) 40 %-ról 34 %-ra csökkent. A mezőgazdasági foglalkozásúak száma három év alatt több mint 150 ezer fővel csökkent, a nem mezőgazdasági fizikai tevékenységet folytatóké ennél kisebb mértékben emelkedett, ennek következtében az öszszes aktiv keresők között némileg csökkent a fizikai foglalkozásúak száma és aránya. A szellemi tevékenységet folytatók száma 1970 óta mintegy 100 ezerrel nőtt. 1973-ban a szellemi foglalkozásúak közel egynegyede műszaki munkakörben dolgozott, közöttük jelentős a közvetlen termelésirányítással kapcsolatos tevékenységet folytatók száma. Az egészségügyi és kulturális foglalkozásúak súlya nőtt, az irodai-számviteli dolgozók aránya csökkent. Előzetes számitások szerint 1973-ban az aktiv keresők 58 %-a (mintegy 2 millió 950 ezer fő) munkás, 15 %-a szövetkezeti paraszt, közel egynegyede értelmiségi és egyéb szellemi dolgozó volt, mig a kisárutermelők aránya 3 %-ot tett ki. A hosszutávu fejlődésre jellemző, hogy a felszabadulás előtt az aktiv keresők többségét (1941-ben 54 %-át) kitevő munkásság létszáma és aránya a földreform következtében, valamint főleg az ipart sújtó háborús károk folytán jelentősen visszaesett (1949-ben az aktiv keresők 39 %-a volt munkás). Ezt követően a szocialista iparositás és általában a szocializmus tervszerű épitése biztosította a munkásosztály dinamikus fejlődését. A mezőgazdaság területéről nagy számban áramlott át a munkaerő az iparba és építőiparba, igy 1949-1960 között az ipar fizikai dolgozóinak száma közel kétszeresére, az építőipariaké mintegy három és félszeresére emelkedett. 1960-ban a munkásság már ismét az aktiv keresők többségét (51 %-át) alkotta. Számuk 1960 után mérsékeltebb ütemben tovább emelkedett, s 1970-ben már több mint 2 millió 840 ezer volt, majd az azt követő három évben ujabb, 100 ezer főt meghaladó növekedés tapasztalható. Ezzel párhuzamosan változott a kisárutermelő parasztság száma és aránya. 1941-ben a mezőgazdasági önállók és segitő családtagjaik az aktiv keresőknek alig több mint egynegyedét tették ki, majd a nincstele6