1973. ÉVI MIKROCENZUS Adatai (1974)

VI. A MINTAVÉTELI ADATOK MEGBÍZHATÓSÁGI HATÁRAI

VI. A MINTAVÉTELI ADATOK MEGBÍZHATÓSÁGI HATÁRAI A közzétett adatok megfelelő használata érdekében ismerni kell azokat a határokat, amelyek között a mintavételes uton megállapított adatokat megbízhatóknak tekinthetjük. A következők a mintavételes (képviseleti) eljárásból, vagyis a számlálás nem teljeskörü voltából származó hiba mértékével foglalkoznak. Utalni kell azonban arra, hogy a mintavételi hiba (az un. szórás) mellett más forrásból származó eltérések is lehetségesek; ilyenek a mikrocenzus ismertetett módjából adódóan a címjegyzékekből eredő pontatlanságok, továbbá az összeirás egyéb, teljes népszámlálásnál is jelentkező hibaforrásai (pontatlan, vagy hiányos adatbevallások stb.) esős, csoportos (tehát nem személyek, hanem községek, számlálókörzetek és lakások kiválasztásával dolgozó), tovább rétegzett minta esetén a mintavételi hiba ismérvről ismérvre változó. Nagysága attól függ, hogy az ismérv egyedi adatainak szórása rétegenként és csoportokon belül, valamint ezek között hogyan alakul. Ennek minden ismérvre, vagyis a kiadvány minden rovatára, ill. adatára vonatkozó megállapítása lehetetlen. Egyedi, egyszerű véletlen kiválasztás esetén viszont a mintavételi hiba mértéke lényegileg az adat nagyságrendjétől függ, ezért egyszerűen táblázatba foglalható. 1. EGYEDI, EGYSZERŰ VÉLETLEN KIVÁLASZTÁS HIBÁJA Az n elemszámú mintában a p relatív előfordulási gyakoriságú ismérv (q = 1-p) standard hibája a 2 %os kiválasztási arány mellett a közismert A szorosan vett mintavételi hiba tekintetében előre kell bocsátani, hogy az itt alkalmazott háromlép1 képlettel számitható. A relatív hiba: V P np Jnp 2 A kivetített adat standard hibája pedig: 3 N = 10416400 népességszám és n = 208300 mintabeli elemszám mellett a képlet ^Np = 22600 4 325