1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1977)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 7. Az adatfeldolgozás előkészítése, programja és szervezése

Az ismertetett egyeztetés biztositotta, hogy a jelenlévő és ideiglenesen távollévő népesség száma - csak a külföldön távollévők és a hazánkban tartózkodó külföldiek számával befolyásolva egymással megegyezzék. Az egyeztetési müvelet során pótolt személyi kérdőivek száma igen jelentékeny: 264 000 volt. A pótlás főleg az 5, 6 és 7 kódszámú népességkategóriákat, vagyis a távollévőket érintette. A müvelet eredménye a lakónépesség számát 76 000 fővel, az állandó népességét 113 000 fővel helyesbitette. Ezenkivül jelentékeny volt azoknak a javításoknak a száma is, melyeknél az ellenőrzőlapok egyeztetése során a népességkategória kódszámát módosítani kellett. c/ A VÉGLEGES NÉPSZÁMLÁLÁSI ADATOK FELDOLGOZÁSÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE Az összeirási anyag 75 %-át képező (alap-) felvételi űrlapokon a számlálóbiztos feladatai közé tartozott az egyszerűbb fogalmak kódolása a kérdőiven előrajzolt kódnégyzetekbe. Az aláhúzással jelölt válaszszó mellett volt az ismérvnek megfelelő kódszám is. A lakáskérdőiven tudakolt 31 fogalom közül 19-et, a személyekről kérdezett 40 fogalomcsoportból 10-et kódoltak az összeírással egyidőben. Ebben a vonatkozásban központi előkészitő munka a kódszámok helyességének ellenőrzésére, a számlálóbiztos által minősített fogalmak felülvizsgálatára és kódolásának kiegészítésére vonatkozott. Utóbbi elsősorban a háztartás és család kérdéseire, az iskolai végzettségre és a foglalkozási kódokra terjedt ki. Teljes egészében a Népszámlálás központja végeztette el a 25 %-os reprezentatív felvételi űrlapok kódolását. A kódolás és annak revíziója több részletre bontva folyt, hogy a kódolónak minél kevesebb témára kelljen koncentrálni. A kódolás revíziója nem volt teljeskörü, hanem az első időben kb.30 %-os, majd amikor a kódolók már kis hibaszázalékkal dolgoztak, 20, illetve 15 %-os volt. A 30 %, illetve a 15-20 %a lakásokra vonatkozott, ami azt jelenti, hogy a megadott sorszámtól kezdődően (ez mindig változott, hogy a kódolók munkája független legyen a revíziótól), megadott kulcs szerint, pl. minden harmadikat, illetve ötödiket kellett a revizornak lekódolnia, mégpedig külön kódivre. Egy másik fázisban a két kódolást összehasonlították, azaz összeolvasták és az eltérő kódokat megjelölték. Ezt követően a szuperrevizornak - többségében a népszámlálás hivatásos dolgozója - feladata volt eldönteni, hogy a hibát a kódoló vagy a kódrevizió követte-e el. Megadott formula szerint hibaszázalékot számított és értékelte a kódolás minőségét. Ha a kódoló anyagában a hibák száma 4 % vagy ennél nagyobb volt, akkor az anyag 100 %-ban ujrakódolásra került. 1-3 % között a sorozathibák (szisztematikusan elkövetett hibák) kerültek csak átvizsgálásra és javitásra. A megengedett 1 %-os hibahatár alatti kódolások anyagát a továbbiakban kézzel nem javitották, hanem lyukasztásra kerültek és ezek helyesbítését az automatikus gépi hibajavításra bizták. 59