1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1977)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 6. Mintavételi eljárások a népszámlálási műveleteknél

Feltehetően reálisabb képet kapunk a 25 %-os számlálókörzeti minta alkalmazásáról, ha nem ugyanolyan nagyságrendű egyedi vagy lakásmintával vetjük egybe, - ilyenek képz:ése ugy sem merült fel - hanem jóval kisebb elemszámúval, pl. 1 vagy 2 %-ossal. A népszámlálás előzetes adatainak feldolgozására ugyanis az 1 %-os lakásminta megfelelőnek bizonyult és aránylag részletes adatközlést tett lehetővé. A 25 %-os, szokatlanul nagy mintát éppen a számlálókörzeti kiválasztás tágabb megbízhatósági határai tették csak szükségessé. Ha kísérletképpen a 25 %-os számlálókörzeti minta standard hibáit 1 %-os egyedi mintával, vagy 2 %-os lakásmintával hasonlítjuk össze, akkor a számlálókörzeti nagy minta használhatósága bebizonyosodik; pontossága nagyobb, mint az előzetes feldolgozásnál alkalmazott 1 %-os mintáé. Az 1973. évi mikrocenzus, illetőleg az annak alapjául szolgáló "általános célú minta" segítségével utólag mélyebbre hatoló számitások elvégzésére nyílik lehetőség. A számitógépes feldolgozás ugyanis megyénként megállapította a számlálókörzeti adatok szórását a megyei főátlag körül, 20 lényeges ismérvre nézve. A számítás fő eredményeit két táblázat foglalja össze, az egyik országos szinten, a másik Budapestre és két jellegzetes megyére vonatkoztatva. Az eredmények értékelésénél a következőket kell figyelembe venni: 1/ A számítás az "általános célú mintába" bekapcsolt számlálókörzetekre, vagyis az alapsokaságnak kb. 10 %-ára vonatkozott. A szórás tehát mintából végzett becslés eredménye. 2/ A szórás számításához alapul vett "általános célú minta" kétlépcsős (községszámlálókörzet), rétegzett és nagysággal arányos kiválasztásu minta volt. A 25 %os népszámlálási minta a fentebb elmondottak szerint eltérő felépítésű, tehát a számitásnak erre való alkalmazása csak közelítő eljárásnak tekinthető. A minta felépítését teljes egészében figyelembe vevő, pontos mintavételi hibamegállapítás bonyolult számítást tenne szükségessé. 3/ Az "általános célú minta" nagyság-arányos kiválasztása a nagyobb számlálókörzeteknek nagyobb súlyt ad, ezért az összesített adatokból számított arányszámok (az 1. sz. táblázat első oszlopa) bizonyos mértékben eltérnek a közzétett népszámlálási adatoktól. A nagyság-arányos kiválasztás viszont a szórásszámitásnál szükséges súlyozást biztosítja és igy az eredményeket a valósághoz közelebb hozza. Az eltérés további oka, hogy a táblázat csak a magánlakásokra vonatkozik, míg a közzétett népszámlálási adatok az intézeti háztartásokat is magukban foglalják. 4/ Az általános célú minta rétegzése a szórás becslésének pontosságát javította. Ez azonban nem juttatja kifejezésre a minta rétegzettségének a mintavételi hibára gyakorolt csökkentő hatását. A 25 %-os minta szisztematikus kiválasztásából rétegzés adódik; a megállapított standard hiba tehát ebből a szempontból felső határnak tekintendő. Mindezek alapján a közölt adatok csak közelítő támpontoknak tekintendők, de feltehetőleg mégis alkalmasak a számlálókörzeti minta használhatóságának elbírálására. A mellékelt táblázatokban foglalt számítási eredmények szerint a számlálókörzeti minta hibahatárai jóval nagyobbak, mint ugyanolyan terjedelmű (nagyságrendű) egyedi kiválasztásu mintáé. Maximális esetben a standard hiba az egyedi, egyszerű véletlen kiválasztás hibájának háromszorosát is eléri. A gyakorlatban bevált 1 %-os egyedi mintához - és éppúgy az 1 vagy 2 %-os lakásmintához - képest azonban a 25 %-os számlálókörzeti minta hibahatárai jóval kisebbek, még pedig valamennyi vizsgált ismérvnél, tehát még a leginkább veszélyeztetett foglalkozási ismérveknél is. 44