1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1977)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 11. A népszámlálási összeirás megbizhatóságának ellenőrzése

Az utóellenőrzés teljes feldolgozási eredményeinek értékelése még hátralévő feladat. A következők a legfontosabb eredményeket mutatják be táblázatosan és a fő tanulságok szöveges kiemelésével. Miként erre már utalás történt, a gépi feldolgozás elhúzódása miatt a főbb adatokat előzetes jelleggel kézi uton feldolgozták. Ennélfogva az itt bemutatott adatok részben az előzetes kézi, részben a gépi feldolgozásból származnak. A két összeirás eredményeinek teljes egybevetését, abszolút számok és mutatószámok tekintetében csak három jellegzetes ismérvre (fő korcsoportok, népgazdasági ág és lakásnagyság) mutatják be, főként az alkalmazott módszer szemléltetése és a mutatószámok megfelelő értékelésének elősegitése érdekében. A további fontos ismérveknél már csak a mutatószámok közlésére kell szorítkoznunk. Az összefoglaló eredményeket - az ismérvek tagolása nélkül - területi bontásban készült táblázat mutatja be. Végül az 1968. évi mikrocenzus és az 1970. évi népszámlálás utóellenőrzési eredményeit néhány ismérvre szoritkozó táblázat hasonlitja össze. Az egyes ismérvek százalékos megoszlására vonatkozó adatok több okból eltérnek a kiadványokban közölt népszámlálási arányszámoktól. A főbb okok a következők: az utóellenőrzés a három népességi kategória kumulált számaira vonatkozik; az intézeti háztartásokra nem terjed ki és csak azoknak az egyedeknek az adatait veti egybe, akikről mind a két műveletnél értékelhető adat állt rendelkezésre. Ehhez járul a 0, 25 %-os mintából folyó szórás is. d/ A NÉPSZÁMLÁLÁS TELJESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA Előre kell bocsátani, hogy az 1970. évi utóellenőrzési összeirás elsődleges célja nem a teljesség, hanem a begyűjtött adatok helyességének vizsgálata volt. Kifejezetten a teljesség vizsgálatánál a körülmények tisztázására különleges előirások és eljárások lettek volna szükségesek. Mindamellett feladata volt a második összeirás számlálóbiztosának, hogy minden megfigyelést, a jelenlét és távollét körüli bizonytalanságot, különleges körülményeket, a Lakásösszeiróiv megjegyzés rovatában tüntesse fel. Ezek a feljegyzések valóban segitették a későbbi elbírálást. Általános jelenség, hogy az utóösszeirás talált olyan személyeket, akik a népszámlálásból kimaradtak, de viszont a népszámlálás által összeirtakból egyesek az utóellenőrzésnél nem kerültek felvételre. Ez utóbbi a későbbi időponttal, közbenső helyváltoztatásokkal is összefüggésben lehet. Behatóbb vizsgálat nélkül, a nyers összesités szerint a minta területegységein az utóellenőrzés felvett 315 olyan személyt, aki a népszámlálásban nem szerepelt, ebből 94 Budapestre, 37 a megyei városokra, 54 a többi városra és 130 a községekre esik. A Budapesten kihagyott 94 személy közül a behatóbb vizsgálat szerint 12-t nem is kellett felvenni (pl. itt sem állandó, sem ideiglenes bejelentéssel nem rendelkező távollévőként irták össze). Helyes eljárás mellett országosan 281 személyt kellett volna összeirni, ebből jelenlévő csak 154, vagyis 54, 5 %. A távollévők összeírásánál tapasztalat szerint több a bizonytalanság. Az utóösszeirás - éppúgy,mint a népszámlálás - a különböző népességkategóriákat kumuláltan irta össze és igy a kimaradt személyek nem érintik mind a háromféle népességszámot. Ehhez járul, hogy az 1970. évi népszámlálásnál Ellenőrzőlapok utján pótolták azoknak a személyeknek az összeirólapjait, akiknek állandó és ideiglenes lakó- (tartózkodási) helyük volt és egyik helyen kimaradtak az összeírásból, vagyis lapjaik nem voltak párosithatók. Ilyen módon a kimaradt távollévők nagy részének pótlása megtörtént. 103