1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1977)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 11. A népszámlálási összeirás megbizhatóságának ellenőrzése

Itt az eredmények alapvető kiaknázási módszere - világszerte elfogadott eljárás szerint un. "átlós" táblákon történt. A tábla oldalrovatában egy-egy vizsgált ismérv népszámlálási, fejrovatában utóellenőrzési eredményei szerepelnek. Az azonosan összeirt tételek természetesen a tábla átlójában fekvő rubrikákba kerülnek, mig azok az esetek, ahol a népszámlálás és az utóellenőrzés által megállapított ismérvek eltérnek egymástól, az átlótól fel-, vagy lefelé eső rovatokba kerülnek. A táblázat igy egyben a válaszok szórását is szemlélteti. A gépi feldolgozás módot adott hosszadalmas kézi számitás nélkül az értékelés - részben matematikai jellegű - mutatószámainak megállapítására. A vizsgálatoknak a nemzetközi szakirodalomban igen mélyreható matematikai módszertana van, amelyből itt csak az eredmények értékeléséhez szükséges legfontosabb mutatószámok ismertetésére van lehetőség. Az elemzésnél alkalmazott arányszámok és mutatószámok a következők: - Az ismérv százalékos megoszlása a népszámlálásban és az utóellenőrzési felvétel szerint; a két százalékos arányszám különbözete. - A két összéirás eredményei szerint egyezően besorolt tételek száma (ezek szerepelnek a fentebb emiitett táblázat átlójában) és ezek százalékos aránya. - A bruttó hiba: a népszámlálási összeirásnál az illető ismérv rovatába tévesen bekerült és onnan tévesen kimaradt tételek összes száma, illetőleg azok százalékos aránya. Megjegyzendő, hogy a fenti fogalmazás azt tételezi fel, hogy a két összeirás eltérései mind a népszámlálást terhelik, mig az utóellenőrzés felvétele hibátlan. Külföldi hasonló vizsgálatoknál gyakran egyforma feltételek között végrehajtott összeírásnak tekintik a kettőt és az eltérések felét számítják a népszámlálás terhére. A magyar utóellenőrzési felvétel ismertetésénél jelzettkörülmények (statisztikus összeirók, részben okmányok megtekintése, munkáltatóktól beszerzett foglalkozási adatok, stb. ) folytán jogosnak látszik a hibák nagy részét - ha nem is egészét - a népszámlálás terhére irni. - A nettó hiba: az ismérv vizsgált rovatába tévesen bekerült és onnan kimaradt tételek különbözete. A népszámlálás eredményét ugyanis nem a bruttó hiba, hanem a nettó különbözet terheli. Mind a bruttó, mind a nettó hiba számadata viszonyítható egyaránt az illető ismérv adatához, másrészt a mintába foglalt egységek (személyek) összes számához. Utóbbinak matematikai vizsgálatoknál van több szerepe, a vizsgált ismérv létszámához való viszonyitás azonban szemléletesebb, ezért többnyire ezt alkalmazzuk. A fenti definíciókból következik, hogy a "bruttó hiba" tulajdonképpen kétszer számítja be az előforduló hibákat, egyszer mint a rovatból helytelenül kimaradt tételt, másodszor, mint egy másik rovatba bekerültet. A nettó hiba pedig csak a hibák, ill. a + eltérések tiszta egyenlegét fejezi ki. A bruttó és nettó hibát képlettel is kifejezhetjük. Ha a = azonosan (egyezően) besorolt tételek száma b * a népszámlálásnál ä rovatba tévesen befoglalt tételek száma c = az onnan tévesen kimaradt tételek száma n = a mintába foglalt tételek (egyedek) összes száma, 101