1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 24. Foglalkozási adatok I. (1973)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE

\Z AKTIV KERESŐK ISKOLAI VÉGZETTSÉGE Az aktiv keresők iskolázottsági színvonalában az elmúlt évtizedek alatt igen lényeges minőségi fejlődés tapasztalható. A század első évtizedeiben az aktiv keresők viszonylag elég jelentős hányada analfabéta volt, illetve a minimális iskolai végzettséggel sem rendelkezett. Jellemző, hogy még 1930-ban is az aktiv keresők 8 %-a, 313 ezer fő egyáltalán nem járt iskolába. Ily módon a dolgozók százezrei eleve csak a legegyszerűbb, általában képzettséget nem igénylő segédmunkát végezhették. Az analfabétizmus elleni küzdelem azonban 1949-ig már jelentős eredményt ért el; a teljesen iskolázatlan aktiv keresők száma 1930-hoz képest a felére (156 ezerre) csökkent, arányát tekintve pedig 4 % alá süllyedt. A további fejlődést jelzi, hogy 1960-ban 113 ezer (2, 4 %), 1970-ben pedig már csak 48 ezer (1, 0 %) iskolázatlan aktiv kereső volt. Az utóbbi arány arra utal, hogy az analfabétizmus Magyarországon mint társadalmi jelenség megszűnt, és inkább csak az idősebb dolgozók között vannak még elszórtan olyanok, akik gyermekként nem részesülhettek iskolai oktatásban és e hiányosságot koruknál fogva, vagy egyéb okok miatt nem pótolhatták. A felszabadulás előtt az iskolába járt dolgozók nagy többsége is csak viszonylag alacsony végzettséget szerezhetett, 1930-ban az aktiv keresők négyötöde hét osztályt vagy annál kevesebbet végzett. Ebben a társadalmi-gazdasági viszonyok mellett, szerepet játszott az akkori oktatási rendszer is (mint pl. a mindössze hat osztályos kötelező alapfokú oktatás). A felszabadulás utána kötelező nyolcosztályos általános iskolai oktatás bevezetése biztosította a fejlődés alapfeltételeit. A nyolc osztályos végzettség megszerzése tekintetében a döntő változás az utóbbi két évtizedben következett be. 1960-ig az aktiv keresők egynegyede szerzett befejezett általános iskolai végzettséget, 1970-ben pedig az általános iskola nyolc osztályát végzettek aránya (42 %) az alacsonyabb végzettségüekét már meghaladta. E téren, különösen az 1950-es években és az 1960-as évek elején, a felnőtt oktatás is jelentősen előmozdította a fejlődést. Érettségi bizonyítvánnyal és felsőfokú oklevéllel 1930-ban és még 1949-ben is az aktiv keresőknek csak kis hányada - 5, illetve 6 %-a - rendelkezett. Ebben is csak az utolsó husz év folyamán következett be lényeges változás. A közép és felsőfokú képzettséggel rendelkező dolgozók számának növelésében - az ifjúsági utánpótlás mellett - az utóbbi időben igen döntő szerepe volt az esti és levelező oktatásnak. 1960-ban az aktiv keresőknek több mint 10 %-a, 1970-ben pedig már 19 %-a rendelkezett érettségi bizonyítvánnyal, vagy felsőfokú végzettséggel. Ezen belül az utolsó tiz évben az érettségizettek aránya megkétszereződött, 7 %-ról 14 %-ra emelkedett, a felsőfokú tanintézeti oklevéllel rendelkezőké pedig 3 %-ról 5 %-ra nőtt. A korábbi népszámlálások adatai szerint is, de különösen 1960-ban, az aktiv kereső nők között az alacsonyabb iskolai végzettségűek aránya kisebb, az iskolázottabbaké - az oklevelet szerzettek kivételével - magasabb volt, mint a férfiaknál, mivel a munkaképes korú férfiaknak már korábban is majdnem egésze dolgozott, a nők közül azonban inkább csak a magasabb képzettségűek. 1970-re a nők fokozottabb munkábaállásával ez a különbség csökkent. A felsőfokú végzettséggel rendelkező aktiv keresők aránya a nők körében korábban jóval alacsonyabb volt mint a férfiaknál. 100 gazdaságilag aktiv nő közül 1930-ban mindössze negyed18