1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Budapest adatai I. (1973)

III. A NÉPESSÉG SZEMÉLYI ÉS HÁZTARTÁSI ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA,VALAMINT LAKÁSHELYZETÉNEK ALAKULÁSA AZ 1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAI ALAPJÁN - Foglalkozás

Foglalkozás A NÉPESSÉG GAZDASÁGI AKTIVITÁSÁNAK ALAKULÁSA 1970-ben az aktív keresők a főváros népességének 55,2 %-át képezték. A budapesti népesség gazdasági aktivitása a nagyvárossá fejlődés kezdeti szakaszában különösen kiemelkedő volt, de jelenleg is lényegesen magasabb, mint az országos átlag. Az aktiv keresők arányát illetően idősorba rendezhető, tartalmilag azonosnak tekinthető adatok csak 1910-től kezdődően állnak rendelkezésre, a korábbi helyzet jellemzéseként mégis érdemes megemliteni, hogy 1870-ben - az akkori népszámlálás fogalmainak megfelelő - keresők aránya Kis-Budapesten 17,3 %-kal volt magasabb az országos átlagnál. A különbségek azóta mérséklődtek, jóllehet a gazdaságilag aktivak hányada Budapesten is tovább emelkedett. 1970-ben áz aktiv keresők országosan 48, 3 %-át képezték a népességnek, tehát a budapesti arány ebben az időszakban 14, 3 %-kal multa felül az országos átlagot, s 18, 2 %-kal volt nagyobb a vidékinél. A főváros és a vidék népességének egészére vonatkozó aktivitási mutatókban megjelenő - még ma is számottevőnek mondható - különbségben több tényező együttes hatása tükröződik. Ezek közül - mint meghatározó elemet - a magyarországi kapitalista iparfejlődés nyomán kialakult területi aránytalanságokat, az ipar budapesti koncentrációjának magas fokát kell emliteni. Budapest az ipar révén a népesség, s különösen a nők munkavállalásához minden időszakban lényegesen tágabb lehetőségeket biztositott, mint általában a városok, s különösen mint az iparilag elmaradott vidék. Munkaerő igénye gyors ütemben nőtt, gyorsabban mint a kielégítéséhez rendelkezésre álló belső források. A fővárosi munkalehetőség a vidék népességére - az utóbbi néhány évtől eltekintve - mindig rendkivül intenziv vonzást gyakorolt. A feláramlás fő mozgató rugóját a munkavállalási szándék képezte. Ennek megfelelően a vándorlás nyomán nyert népességben a munkaképes korúak minden időszakban kiemelkedő arányt képviseltek, s a ténylegesen munkába állók hányada is felülmulta a budapesti átlagot. A külső forrásból származó népgyarapodás nyomán tehát Budapesten a gazdasági aktivitás szempontjából már eleve kedvezőbb összetétel alakult ki, mint a vidéki átlag, s ehhez társult még a városokat jellemző alacsony születési arányszám, amely a vidékéhez képest jelentősen csökkentette az eltartott népesség arányát. 1970-ben a 0-14 évesek Budapesten 14 %-át, vidéken 23 %-át képezték a népességnek, ugyanakkor a munkaképes korú népesség aránya a fővárosban 62 %, vidéken 58 % volt. A munkaképes korú népességnek azonban nemcsak a hányada nagyobb, hanem aktivitása is lényegesen felülmúlja a vidéken kialakult arányokat. A 14 éven felüli tanulókat, a gyermekgondozási szabadságon levőket és az egyéb munkaképes korú inaktiv keresőket leszámitva a 15-54 éves női, illetve 15-59 éves férfi népességnek Budapesten 96 %-át, vidéken 84 %-át képezik az aktiv keresők. A népesség gazdasági aktivitása tekintetében tehát a főváros és a vidék között még mindig jelentős különbség van, nagyobb mint amelyre az aktiv keresők népességen belüli aránya utal. Budapesten 1949 és 1970 között az aktiv keresők részaránya igen jelentékenyen: 48, 2 %-ról 55,2 %-ra emelkedett. A kövekedés főként az 1950-es évek folyamán volt jelentős, amikor Budapest ipari súlya már mérséklődött ugyan, abszolút értelemben azonban fejlődése erőteljesebb volt mint a korábbi évtizedekben bármikor. A munkaerőigény ugrásszerű növekedésének, s a női népesség fokozott aktivizálódásának eredményeként 1960-ban a főváros aktiv keresőinek száma már meghaladta a 980 ezret, több mint 200 ezerrel, 28 %-kal volt több, mint 1949-ben. Az elmúlt évtized folyamán az aktiv keresők számának növekedése már jóval kisebb arányú volt, mint egy évtizeddel korábban. A munkaerőtartalék az 1950-es évtized végére erősen megcsappant, s a vándorlások is lényegesen kisebb arányban gyarapították a keresők 55*