1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Budapest adatai I. (1973)

III. A NÉPESSÉG SZEMÉLYI ÉS HÁZTARTÁSI ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA,VALAMINT LAKÁSHELYZETÉNEK ALAKULÁSA AZ 1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAI ALAPJÁN - Demográfia

Budapesten a házas nők gyermekszám szerinti eloszlásában legnagyobb részaránnyal (38 %-kal) az egygyermekes anyák szerepelnek, vidéken viszont a kétgyermekesek (32 %-kal). Az átlagos gyermekszám a nők minden korcsoportjában jelentősen elmarad a vidéki átlagtól. 100 házas nőre a 15-19 évesek korcsoportjában Budapesten 36, vidéken 46, a 20-24 " " ii 66, ii 95, a 25-29 " " ii 102, it 153, a 30-39 " " ti 141, ti 203, a 40-49 " " ii 160, ii 236, az 50-59 " ii 159, ii 264, a 60-X " " ii 160, ii 299 élveszületett gyermek jut. Az elmúlt félévszázad alatt a termékenység rendkivül nagy arányban csökkent mind Budapesten,mind vidéken. 1920 és 1970 között a 100 házas nőre jutó gyermekek száma Budapesten és vidéken egyaránt közel 45 %-kal esett vissza. A termékenység csökkenése az elmúlt évtized során is jelentékeny volt. A 100 házas nőre jutó átlagos gyermekszám az 1960. évihez képest is csökkent, jóllehet a gyermektelenek aránya kisebb, mint 10 évvel korábban. A sokgyermekesek hányada azonban nem alakult kedvezően: a 3 gyermekeseké 9,6 %-ról 7,8 %-ra, a 4 és több gyermekeseké 8,1 %-ról 5,0 %-ra esett vissza. A NÉPESSÉG ISKOLÁZOTTSÁGI SZIN VONALÁNAK ALAKULÁSA Az elmúlt 100 esztendő alatt a népesség iskolázottság szerinti összetétele gyökeresen megváltozott. Mig 1870-ben Budapesten a 6 éves és idősebb népesség körében az irni, olvasni nem tudók csaknem 30 %-os arányt képviseltek, s a 15 éves és idősebb népességnek még 1910-ben is csak alig több mint 1/5-e rendelkezett az általános iskola 8 osztályának megfelelő, vagy annál magasabb végzettséggel, addig 1970-ben a 15 éves és idősebb népességnek 68 %-a legalább az általános iskola 8 osztályának megfelelő végzettséget, a 18 éves " " 29 %-a legalább érettségi bizonyítványt, a 25 éves " " 9 %-a felsőfokú oklevelet szerzett. Az iskolázottsági szinvonal a 100 év alatt folyamatosan emelkedett, a felszabadulásig azonban a növekedés üteme lassú volt, s az 1941. évi - a felszabadulás előtti utolsó - népszámlálás adatai jelentős elmaradottságról adtak számot. 1941-ben a főváros 10 éves és idősebb népességének 2,4 %-a az elemi iskola első osztályát sem végezte el, s az általános iskola 8 osztályának megfelelő, illetve annál magasabb végzettséggel rendelkezők mindössze 37 %-át képezték a 15 éves és idősebb népességnek. 1945 után az iskolázottsági szinvonal növekedése erőteljesen meggyorsult. A tanköteles kor kiterjesztésével, s a dolgozók iskoláinak megszervezésével az iskolai végzettség szerinti összetétel ugrásszerűen javult. Az 1960. évi népszámlálás adatai már igen jelentős fejlődésről tanúskodtak, jóllehet a vándorlások nyomán ebben az időszakban is főként alacsony végzettségű népességgel gyarapodott a város, ugyanakkor az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban távozók között az átlagosnál magasabb végzettséggel rendelkező fiatal korosztály jelentős arányt képviselt. A 25 éves és idősebb népességen belül a felsőfokú tanintézeti oklevéllel rendelkezők aránya 1949 és 1960 között 4, 4 %-ról 6, 8 %-ra, a 18 éves és idősebb népesség közül legalább érettségivel rendelkezők aránya pedig 13, 7 %-ról 19, 6 %-ra nőtt, s a 15 éves és idősebb népességnek az 1949. évi 44, 2 %-kal szemben 1 960-ban már 53, 8 %-át képezték a legalább általános iskolai végzettséget felmutatók. 50*