1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Budapest adatai I. (1973)
II. BUDAPEST FEJLŐDÉSÉNEK FŐBB SZAKASZAI ÉS JELLEMZŐI AZ EGYESÍTÉSTŐL NAPJAINKIG
55, 0 %-ranőtt. Az 1960-as évek közepén azonban az ipari fejlődés extenziv szakasza lényegében lezárult Budapesten. Mig 1949 és 1965 között a budapesti iparban foglalkoztatottak létszáma csaknem megkétszereződött, addig 1965 és 1970 között lényegében alig változott. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a létszám növeléséhez ebben az időszakban már népességi oldalról sem voltak meg a feltételek. A főváros belső munkaerőtartalékai kimerültek, a vándorlásokból származó munkaerőnyereség pedig olyan nagymértékben lecsökkent, amely mellett a foglalkoztatottak létszámának gyarapítására lényegében már nem volt lehetőség. A vándorlási nyereség csökkenése népesedési szempontból több vonatkozásban is érzékenyen érintette a fővárost. Az a tény, hogy Budapest népességét minden időszakban főleg külső források növelték, s ezzel összefüggésben az évek folyamán mindig nagyobb arányban gyarapodott felnőtt korban levőkkel, mint gyermekekkel, nyilvánvalóvá teszi, hogy a vándorlási nyereség visszaesése korösszetétel szempontjából meglehetősen kedvezőtlen volt a város számára. Az öregedési folyamat 1949 óta jelentősen meggyorsult. A gyermekkorú népesség aránya - a demográfiai hullámot követő nagyarányú születéscsökkenés nyomán - rendkívül alacsony szintre süllyedt, az időskoruaké viszont igen erőteljesen emelkedett. Korösszetétel tekintetében KisBudapest és a környék között tovább mérséklődtek a különbségek, s ma már a peremkerületi arányok csak alig kedvezőbbek. Kis-Budapest és a peremkerületek népessége főbb korcsoportok szerint, százalékban 1 1^ 1949-1970 Év Kis-Budapest Peremkerületek Év összesen 0-14 15-39 40-59 60 -X 0-14 15-39 40-59 60-X Év összesen éves éves 1949 100, 0 16,4 41,4 30,4 U, 8 100, 0 21, 2 40, 8 27, 3 10, 7 1960 100, 0 19, 0 36,6 28, 9 15. 5 100, 0 21,1 36, 9 27, 7 14,3 1970 100, 0 13, 5 38, 3 29, 0 19, 2 100, 0 15, 8 39, 8 26, 5 17, 9 a/ Az adatok 1949-ben és 1960-ban a jelenlevő népességre, 1970-ben a lakónépességre vonatkoznak. A szociális és egészségügyi viszonyok jelentékeny javulásának eredményeként a születéskor várható átlagos élettartam az utóbbi 20 év során mintegy 8 évvel kitolódott. A 60 éven felüliek korosztályán belül a legidősebbek létszáma emelkedett a legnagyobb mértékben. 1949 és 1970 között a 70-79 éves népesség száma 50 695-ről 120 629-re, a 80 évesek és idősebbek száma pedig 9 127-ről 32 751-re gyarapodott a fővárosban. A felszabadulás után végbement alapvető társadalmi-gazdasági átalakulás nyomán az iskolázottsági színvonal növekedésének üteme jelentősen meggyorsult. A jelenlegi 14 éven felüli népességnek már csak egyharmada nem végezte el az általános iskola 8 osztályát, szemben az 1949. évi közel 55 %-kal. Az érettségizettek, vagy ennél magasabb végzettségűek aránya - a megfelelő korú népességhez viszonyítva - 20 év alatt több mint kétszeresére: 13, 7 %-ról 28,6 %-ra emelkedett. A tényleges eredmények azonban még ennél is nagyobbak; nem hagyható ugyanis figyelmen kivül, hogy a népesség magasabb korosztályai már nem tudtak élni a megnövekedett tanulási lehetőségekkel. Az iskolázottság színvonalában a fiatalok és az időskorúak között igen számottevő különbség van; s a felnövekvő uj nemzedék létszámarányának növekedésével az iskolai végzettség szerinti összetétel még jóidéig jelentékenyen javulni fog. A külső városterület és a régi Budapest között iskolázottság tekintetében még ma is eléggé jelentős a különbség, jóllehet az elmúlt 21 év alatt a peremkerületekben is nagymértékben javult a népesség iskolai végzettségi színvonala. A két terület között azonban ma még a népesség foglalkozás szerinti összetételét illetően is van eltérés. A fizikai dolgozók aránya a peremkerületekben lényegesen nagyobb, mint Kis-Budapesten. 1970-ben az aktiv keresőknek Kis-Budapesten 52,6 %-át, a peremkerületekben 68,6 %-át képezték a fizikai dolgozók. 32*
