1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Budapest adatai I. (1973)

I. BUDAPEST KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE

« Pesthez mérten Buda és Óbuda gazdasága csak kevéssé fejlődött.A mezőgazdaság még mindkét város életében jelentős helyet foglalt el. Mig Pesten a "föld és erdőmivelés" csak 1653 főt foglalkoztatott, addig Budán közel 8 ezret, Óbudán majdnem 2 ezret. A három várost együttesen tekintve a népesség foglalkozási megoszlása 1870-ben a nagyvárossá alakulásnak még csak kezdeti jegyeit mutatta. A keresők foglalkozási főcsoportok, illetve gazdasági ágak szerinti tagozódásában az őstermelés aránya 7, 4 % a bányászat és kohászat aránya 0, 0 % az ipar aránya 33, 3 % a kereskedelem és hitel aránya 7.2 % a közlekedés aránya 3,1 % a napszámosok aránya 17,4 % a közszolgálat és szabad foglalkozások aránya 5, 3 % a véderő aránya 6,2 % a házicselédek aránya 15,4 % az egyéb és ismeretlen foglalkozásúak aránya 3,1 % a nyugdijasok,tőkepénzesek aránya 1,6 % A XIX. században kétségtelenül jelentősen megélénkült fejlődés ellenére az 1860-as évtized végén a város még messze nem öltött nagyvárosi jelleget. A beépitett terület rendkivül kis hányadát képezte a három város teljes területének. A jobb parton, Óbuda belső része, valamint a Németvölgy, Gellérthegy által határolt terület alkotta a tulajdonképpeni várost,a bal parton pedig kb.a jelenlegi Nagykörút vonalában húzódott a viszonylag sürün beépitett terület határa.A teljes területet figyelembe véve egy négyzetkilométerre a három városban átlagosan csakl453 lakos jutott, ezen belül Pesten 2463, Budán 684, Óbudán 620. 1869 végén az épületek száma Pesten 5259, Budán 3262, Óbudán 830 volt, s közöttük a földszintes épületek rendkivül magas: 73 %-os, 81 %-os, illetve 93 %-os arányt képviseltek. Az elmaradottság jegyeit tükrözte a lakásállomány nagyság szerinti összetétele is. Az egyszobás lakások hányada még 1880-ban is 62 %, és az egy szobára jutó lakók száma 2, 51 volt. Buda és Pest szabad királyi fővárosok, valamint Óbuda mezőváros és a Margitsziget egyesitését az 1872. december 24-én szentesitett XXXVI. tc. rendelte el. A kapitalista nagyvárossá fejlődés folyamatában az egyesités nem jelentett történelmi korszakhatárt, de az egyesitést kimondó törvénycikk adta meg a város számára azt a jogi, szervezeti keretet, amely megvetette továbbfejlődésének alapját. A város történetének uj korszakát tulajdonképpen az 1867. évi kiegyezés nyitotta meg, amely - jóllehet "felülről" végrehajtott lezárása volt a polgári forradalom korszakának, és a nemzeti elnyomás számos maradványát tartotta fenn - a magyarországi tőkés viszonyok kibontakozásához a korábbinál lényegesen kedvezőbb feltételeket teremtett. A kiegyezéssel a magyarországi hitelrendszer fejlődésében jelentős változás következett be. A belső tőke növekvő ütemü felhalmozódása mellett megindult a külföldi tőke behatolása is, s az ipar egyes területein ugrásszerű megélénkülést vont maga után. A kapitalizálódó magyar gazdasági életben Budapest súlya, jelentősége egyre kiemelkedőbbé vált, s ezzel egyidejűleg népességfejlődése olyan méreteket öltött, amelyet abban az időszakban kevés város mondhatott magáénak Európában. 18*