1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 7.b Székesfehérvár adatai (1972)

I. SZÉKESFEHÉRVÁR NÉPESSÉGFEJLŐDÉSÉNEK EZER ÉVE - A Székesfehérvár vonzáskörzetébe tartozó községek népességének főbb jellemzői

A községek vándorlási vesztesége főleg abból adódik, hogy a lakosság egy része - elsősorban azok a fiatal családok, amelyeknek keresői közül a munkahely már korábban is Székesfehérváron volt - beköltözött a városba. (Részben ez okozza a 15-39 éves korcsoport jelentős arányeltolódását a város és a községek népeségösszetételében. ) Ez a folyamat a megyeszékhelyen megindult nagyarányú lakásépítések következtében különösen az 1960-as évektől tapasztalható. A legnagyobb vándorlási veszteség az elmúlt tiz év során Abán (375 fő), Pákozdon (351 fő) és Seregélyesen (322 fő) volt, mig Polgárdinak, Sárszentmihálynak, és Zámolynak a természetes szaporodás mellett a bevándorlásokból is nőtt a népességszáma. 1970-ben a vizsgált községek lakosságának 56, 7 %-a volt kereső. Az aktiv és az inaktiv keresők részaránya az 1960. évihez viszonyítva 11,0 %-kal emelkedett. Különösen a nők foglalkoztatottsága nőtt jelentősen: az összes keresőkön belüli részarányuk az 1960. évi 26,0 %-kal szemben 1970ben már 38, 7 % volt. Amig 1960-ban a keresőknek még 53, 2 %-a dolgozott a mezőgazdaságban, addig 1970-re ez az arány 41,4 %-ra csökkent. A mezőgazdaságból felszabadult munkaerő teljes egészében az iparban és építőiparban helyezkedett el, s az itt dolgozók száma ma már meghaladja a mezőgazdaságban dolgozókét. 8 57