1968. ÉVI MIKROCENZUS Személyi, család- és lakás adatai (1969)

A MINTAVÉTELI ADATOK MEGBÍZHATÓSÁGI HATÁRAI

b/ KÉTLÉPCSŐS, RÉTEGZETT KIVÁLASZTÁS HIBÁJA Az egyedi, egyszerű véletlen kiválasztáshoz képest a rétegzés csökkenti a hibahatárokat, a csoportos, a/ kétlépcsős mintavétel viszont növeli. A mintavételi tervet nyomon követő hibaszámitás képletei a következők: ' Az 5 000 lakosnál kisebb népességű rétegekben, ahol kétlépcsős mintavétel történt: NM. N M, H (P.-P)

2 + -L YL -±- ( J_ . 1 ) s.

2 5 L.—; M 1 n 4—; M m. M. 1 1=1 1=1 11 Ez a keilet a relativ gyakoriság - arányszám - mintavételi "standard" hibájának négyzetét adja. Első tagja a községi átlagos adatok szórását fejezi ki, amig a második tag a községen belül, a második mintavételi lépcsőből eredő szórásra vonatkozik. 2 A képletben szereplő S^ (az ismérv lakásonkénti átlagának szórásnégyzete a rétegben) a következőképpen fejezhető ki: 2 1 Mi 2 Si = TT 21 LiJ (

PiJ " ^ 6 1 ÉnL Az 5 000 lakosnál nagyobb községekben és városokban egylépcsős mintavétel történt, ennek képlete: N = -1 YL — (— TT" ) S.

2 7 Co n f—: m. m. M. í ^ p i=l 1 í í Az összes rétegekből adódó (országos) relativ gyakoriságok szórásnégyzete: 2 " _ 2 6 • n »

2 6 p orsz „ p r = 1 r 8 ahol a súlyozási tényező-(w) a réteg lakosszámának aránya az ország lakosságához: L r w = — orsz A kivetitett abszolút gyakoriságok standard hibája pedig (D Np orsz = N (5p orsz a a/ Meg kell jegyezni, hogy ezek a képletek részben az egyszerűbb számitásu "visszahelyezéses" mintavételre vonatkoznak, mig a tényleges végrehajtás visszahelyezés nélküli volt. 73