1968. ÉVI MIKROCENZUS Személyi, család- és lakás adatai (1969)
A MINTAVÉTELI ADATOK MEGBÍZHATÓSÁGI HATÁRAI
A MINTAVÉTELI ADATOK MEGBÍZHATÓSÁGI HATÁRAI A közzétett adatok megfelelő használata érdekében ismerni kell azokat a határokat, amelyek között a mintavételes uton megállapított adatokat megbízhatóknak tekinthetjük. A következők a mintavételes (képviseleti) eljárásból, vagyis a számlálás nem teljeskörü voltából származó hiba mértékével foglalkoznak. Utalni kell azonban arra, hogy a mintavételi hiba (az un. szórás) mellett más forrásból származó eltérések is lehetségesek; ilyenek a mikrocenzus ismertetett módjából adódóan a címjegyzékekből eredő pontatlanságok (különös tekintettel az előző teljeskörü népszámlálás óta eltelt 8 esztendőre), továbbá az összeírás egyéb, teljes népszámlálásnál is jelentkező hibaforrásai (pontatlan, vagy hiányos adatbevallások stb.) . A szorosan vett mintavételi hiba tekintetében előre kell bocsátani, hogy az itt alkalmazott kétlépcsős, csoportos (tehát nem személyek, hanem községek és lakások kiválasztásával dolgozó), tovább rétegzett minta esetén a mintavételi hiba ismérvről-ismérvre változó. Nagysága attól függ, hogy az ismérv egyedi adatainak szórása rétegenként és csoportokon belül, valamint ezek között hogyan alakul. Ennek minden ismérvre, vagyis a kiadvány minden rovatára, ill. adatára vonatkozó megállapítása lehetetlen. Egyedi, egyszerű véletlen kiválasztás esetén viszont a mintavételi hiba mértéke lényegileg az adat nagyságrendjétől függ, ezért egyszerűen táblázatba foglalható. a/ EGYEDI, EGYSZERŰ VÉLETLEN KIVÁLASZTÁS HIBÁJA Az n elemszámú mintában a p relativ előfordulási gyakoriságú ismérv (q = 1-p) standard hibája a 2 %-os kiválasztási arány mellett a közismert np = y 0, 98 . n p q 1 képlettel számitható. A relativ hiba: V = n P =\l °> 9 8 q ; P np y np A kivetített adat standard hibája pedig: C^Np = N\j 0.98p q 70
