1968. ÉVI MIKROCENZUS Személyi, család- és lakás adatai (1969)

FOGLALKOZÁS

Mindezek után érdemes összevetni a mezőgazdaságban foglalkoztatottak különböző forrásokból származó, eltérő módon számbavett adatait: Az aktiv keresők száma 1968-ban (1 000 főben) Az aktiv keresők száma 1968-ban (1 000 főben) Különbözet Mezőgazdaságban foglalkoztatottak Az aktiv keresők száma 1968-ban (1 000 főben) Mezőgazdaságban foglalkoztatottak a munkaerőmérleg a mikrocenzus a munkaerőmérleg a mikrocenzus szám % szerint Áll ami szektorban foglalkoztatott Mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag és alkalmazott Együtt Mg. tsz. segitő családtag Alacsonyabb társulás tagja, ezek segitő családtagja, mg. önálló és segitő családtagja és egyéb mg. segitő családtag Együtt Mezőgazdasági aktiv kereső összesen 284 779 1 063 232 192 424 1 487 264 758 1 022 112 152 264 1 286 - 20 - 21 - 41 - 120 - 40 - 160 - 201 3 4 52 21 38 14 Mint a fentiekből kitűnik, az állami szektorban foglalkoztatottak, továbbá a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak száma alig valamivel alacsonyabb a mikrocenzus eredményeiben, mint a munkaerőmérlegben; a lényegbevágó különbséget a segitő családtagoknál találjuk. A segitő családtagok egy része ugyanis csak esetenként segit a családfő gazdaságában vagy a tsz. közös területének megművelésében, s feltehető, hogy közülük sokan, főleg azok, akik a mikrocenzus idején (télen), vagy esetleg már hosszabb idő óta nem vettek részt a közös és a háztáji munkában, nem segitő családtagnak, hanem inkább eltartottnak vallották magukat. A mikrocenzus adataiból az tűnik ki, hogy az összes segitő családtagoknak csak alig valamivel több mint fele (82 ezer fő) dolgozott rendszeresen, ugyanis ennyien közölték az összeiráskor, hogy 1967-ben 90 napnál többet dolgoztak. A munkaerőmérlegben a termelőszövetkezeti segitő családtagként kimutatott személyek száma az összes tekintetbe vehető családtagok kétharmada, ugyanakkor a mikrocenzus a kérdéses népességnek csupán egyharmadát vette a bevallások alapján segitőnek. A mezőgazdasági munkaképes korú eltartottak számát és kor szerinti összetételét, valamint a továbbtanulók arányát figyelembe véve, hozzávetőleges számitások szerint mintegy 50-100 000 más becslések szerint 100-150 000 személy - mivel rendszertelenül dolgozott, éppen az elmondottakból adódóan - az összeiráskor nem tartotta magát segitő családtagnak. Ilyen számitások alapján, ha a munkaerőmérleggel azonos módon, a bevallástól függetlenül mindazokat segitő családtagnak tekintenénk, akik a mezőgazdaságban bár rendszertelenül és kisebb munkamennyiséget teljesitve, de dolgoztak, akkor a segitő családtagok száma minimálisan 200-250 000 főre, maximálisan 250-300 000 főre emelkedne. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő korú és figyelembe vehető családtagoknak minimálisan fele, maximálisan mintegy négyötöde lenne segitő családtag. A keresők számának pontosabb, reálisabb megközelítésére a népszámlálás (mikrocenzus) adatai a legalkalmasabbak. Ezeknek végrehajtására azonban csak nagyobb időszakonként (a népszámlálások esetében 10 évenként) kerül sor. Két népszámlálás között a végbemenő változásokra, a változások mértékére a folyamatosan vezetett, részben becslésekre támaszkodó munkaügyi statisztika - a munkaerőmérleg - adataiból lehet következtetni. 28