1963. ÉVI MIKROCENZUS Személyi és családi adatai (1964)

VI. A mintavételi eljárás módszere

Egyfokozatú, egyszerű, véletlen kiválasztás esetén a minta elemei (lakásai) az egész ország területére szétszóródnak, azaz lényegében minden községbe és városba kerülnének mintavételi egységek. Ez nagyban megnövelné az összeírás megszervezéséhez, végrehajtásához és ellenőrzéséhez szükséges munkát és költségeket. Kétlépcsős mintavétel esetén a mikrocenzus anyaga az ország településeinek csupán egy hányadára korlátozódik, egy-egy községen belül viszont nagyobbszámú másodlagos mintavételi egységet lehetett kiválasztani. Ez az eljárás lehetővé tette a mikrocenzus jobb megszervezését, az összeírás egyszerűbb végrehajtását és fokozottabb ellenőrzését. Másrészről, e tényezők a mikrocenzus költségeinek jelentős csökkentését eredményezték. A kétlépcsős mintavételi eljárás hátrányosan befolyásolja, megnöveli a mikrocenzus adatainak mintavételi (véletlen) hibáit. Ezért a becslések hibái is nagyobbak, mint egy egyfokozatú mintavétel esetén. Azonos pontosságú becslésekhez kétlépcsős kiválasztás esetén nagyobb mintaelemszámra van szükség, mint egyfokozatú véletlen mintavételnél. A mikrocenzusnál az elsődleges és másodlagos mintavételi egységek számát azért úgy választottuk meg, hogy e mintavételi módszer előnyei maradéktalanul érvényesülni tudjanak, de ez mégse menjen a becslések pontosságának rovására. Hi szempontokat figyelembe véve az 5000-nél kevesebb lakosú községeknél kétfokozatú, az 5000-nél több lakosú településeknél (összesen 274 városnál és községnél) egyfokozatú kiválasztási eljárást alkalmaztunk. Ily módon a többlépcsős kiválasztás fenti előnyei a kisebb (de nagyszámú) községek esetén maradéktalanul érvényesülnek. A nagyobb (de viszonylag kis számú) települések esetében a többlépcsős minta a mikrocenzus gazdaságosságát nem javítaná, a becslések megbízhatóságát azonban rontotta volna. A minta kétfokozatú részében minden elsődleges mintavételi egységen (községen) belül azonos számú (30, illetve kisebb községeknél 15) másodlagos mintavételi egységet (lakást) választottunk ki a mikrocenzus mintájába. (Lásd: IV. és V. rész.) Bár ez esetben a kiválasztási arány községről községre változott, a minta különböző részeiben mégis azonos volt. Ilyen kiválasztási eljárás biztosította, hogy az alapsokaság minden lakása egyenlő valószínűséggel kerüljön a mikrocenzus mintájába és így a mikrocenzus alapján végzett becslések torzítatlanok legyenek. A kiválasztott községeken belül a községek népessége vagy lakásai számával arányos minta (amely esetben a kiválasztási arány minden elsődleges mintavételi egységen belül ugyanaz) elkészítése egy sor (főleg gyakorlati) szempontból (pl. az optimális nagyságú számlálókörzetek kialakítása szempontjából) célszerűtlennek mutatkozott. A minta egyfokozatú részénél a kellő pontosság elérése érdekében településenként az egyes települések össz-lakosszámával (illetve össznépességszámával) arányos számú mintavételi egységet (lakást) választottunk ki a mikrocenzus mintájába. Az elsődleges és másodlagos mintavételi egységek számát a mikrocenzus végrehajtására fordítandó technikai lehetőségek, valamint a becslések pontosságával szemben támasztott követelmények alapján határoztuk meg (lásd: IV. rész). A különböző mintavételi egységek kiválasztása az alapsokaságból szisztematikus mintavételi eljárással történt (lásd: V. rész). III. Rétegezés a mikrocenzus mintájának kiválasztásánál A mikrocenzus mintájának kiválasztásánál rétegezett mintavételi eljárást alkalmaztunk és a mintát a rétegek között (a rétegek nagyságával) arányosan osztottuk el. Az eljárásnál az ország településeit lélekszám és a mezőgazdasági népesség aránya szerint olyan rétegekre (csoportokra) osztottuk, amelyeknek 1) nincs közös részük, tehát az ország minden települése egyértelműen besorolható volt valamelyik rétegbe, 2) egy-egy rétegbe a megfelelő ismérvek szempontjából hasonló elemek kerültek. A teljes mintát az egyes rétegeken belüli véletlen (a rétegek nagyságával arányos elemszámú) mintákból állítottuk össze. II. Táblázat A községek megoszlása rétegenként A községek száma, amelyekben a mezőgazdasági népesség aránya A községek lélekszáma 40% alatt 40—60% 60% felett van 500- 999 1000-1499 1500-1999 2000-2999 3000-4999 - 499 92 72 99 87 601 812 167 87 109 76 301 155 190 150 Megjegyzés: a besorolás az állandóan jelenlevő népesség alapján történt. 14* 203