1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 5. Demográfiai adatok (1962)

VI. A fogalmak magyarázata

Az 1.12 táblán 1930., 1941, és 1949. években — a tábla címétől eltérően — a népesség birtokában levő oklevelek száma szerepel. Az oklevéllel rendelkező személyek száma 1930-ban 2095-tel, 1941-ben 4590-nel, 1949-ben 3326-tal kevesebb. Az 1960. évi adatok viszont az oklevéllel rendelkező személyek számát tartalmazzák. A több oklevelet szerzett személyek annál az oklevélfajtánál szerepelnek, amelyik a foglalkozásuk jellegének megfelel. Amennyiben egyik oklevél sem függ össze az illető személy foglalkozásával, a korábban megszerzett oklevélfajtánál vétetett számba. Az ismeretlen végzettségű személyek száma az iskolai végzettséget tartalmazó táblákon az „általában ír, olvas" rovatban is szerepel. ANYANYELV, NEMZETISÉG, NYELVISMERET A népszámlálási adatszolgáltatás során minden befolyástól mentesen azt a nyelvet kellett anyanyelvként megjelölni, amelyet az illető személy beszélt és anyanyelvének vallott, nemzetiségként pedig — anyanyelvre való tekintet nélkül— azt, amelyhez tartozónak az összeírt személy vallotta magát. Az ún. „egyéb délszláv" anyanyelvűek száma csak a bunyevác, sokác, szlovén és vend anyanyelvűek számát tartalmazza. Ugyanúgy az ezeket a nyelveket beszélők tekintendők az „egyéb délszláv" nyelven beszélőknek. Az adatbevallások bizonytalansága miatt némely esetben a horvátok az „egyéb délszláv", a bunyevácok és sokácok a horvát anyanyelvűek, ill. nemzetiségűek között szerepelnek. Anyanyelvén kívül beszélt nyelvnek azt tekintettük, amelyen az illető személy másokat megérteni és magát, megértetni képes. Az idegen nyelven besrélő személyek egy része több nyelven is beszél anyanyelvén kívül. A nyelvtudósi adatoknál ezek a személyek az általuk beszélt — legfeljebb három — nemzetiségi, ill. világnyelvnél vannak számbavéve. Nemzetiségi településeknek tekintjük azokat a községeket, amelyekben a népesség legalább 20%-a beszéli a nemzetiségi nyelvet. 200