Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)
NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - V. Főbb feldolgozási szempontok
az egyéni foglalkozások alakulását szemléltető adat-részletezései kevésbé voltak rendszeresek. Már maga az a tény, hogy az egyéni foglalkozási névjegyzék 1949-ben csupán 172 „kiemelt" foglalkozást sorolt fel és a 172 szakma, mesterség, foglalkozás kiválogatása nem volt teljesen kifogástalan, jelzi az ilyen feldolgozásoknak kevésbé kiépített voltát. Ehhez azután még az is hozzájárult, hogy az 1949. év elején véglegesen kialakult terv szerint egyes feldolgozások csak egyéni foglalkozási alapon készültek volna el, tehát a ki nem emelt foglalkozásúak igen népes rétegére tulajdonképpen egyáltalában nem terjedtek volna ki. 5 9 Ennek elkerülése céljából a ki nem emelt foglalkozásokhoz tartozókról (ideértve a mezőgazdasági stb. népességet is) nem egyéni, hanem ági foglalkozás—foglalkozási viszony kombinációban kiegészítő feldolgozások végeztettek el. Az idevágó munkálatoknak ez az elvi kettőssége — mint fentebb jeleztük — távolról sem szerencsés kényszermegoldásnak bizonyult. Egyébiránt az ági és kiegészítő feldolgozásokhoz hasonlóan az egyéni foglalkozások részletezése is mindig a foglalkozási viszonnyal való egybevetést is tartalmazta. Az ebbe a körbe vágó feldolgozási műveletek közül az első csupán az egyéni foglalkozásokra terjedt ki és azt mutatta meg, hogy azok hogyan oszlanak meg az egyes népgazdasági ágak, foglalkozási főcsoportok közt. A gazdasági ági és egyéni foglalkozásoknak ez a kombinációja elvileg és gyakorlatilag is teljesen kifogástalan és mindenképpen szükséges volt. Az életkorra és a munkanélküliségre vonatkozó további feldolgozások azután már az említett kettős (egyéni és kiegészítéses) módon zajlottak le. A munkanélküliek kimutatása a foglalkozáson kívül a munkanélküliség időtartamával és az életkorral egybevetve számolt be az 1949. évi népszámlálásig ugyan nagyon megcsappant, de még mindig eléggé mutatkozó munkanélküliségről. 6 0 A keresők kormegoszlásáról egyéni foglalkozási alapon számot adó, de a jelzett módon kiegészített feldolgozásról már az életkor-feldolgozások ismertetése során volt szó. Az eredeti terv szerint ez a feldolgozás kétféle módon: külön gazdasági ági és külön egyéni foglalkozási alapon készült volna el. A végrehajtott egyszerűsítés az ági foglalkozási feldolgozás elhagyására vezetett. Emiatt viszont — a feldolgozási hézagok elkerülése céljából — szükségessé vált az említett kiegészítés. Az így kialakult elvi kettősség és egyben a foglalkozási és életkor-adatoknak ilyen módon történt kombinációja egyáltalában nem bizonyult szerencsésnek: alig összevonható és meglehetősen áttekinthetetlen adatanyagot eredményezett. Tulajdonképpen ennél a feldolgozásnál tünt ki legjobban, hogy a foglalkozási feldolgozásokat a legcélszerűbb mindvégig — vagy legalább is a fontosabbak mindegyikét — ági foglalkozási alapon elkészíteni, az egyéni foglalkozásokra vonatkozó feldolgozásokat pedig — esetleg csak a fontosabb szempontokra korlátozva — ezektől teljesen függetlenül elvégezni. Az életkoradatokra mindenesetre mindkét bázison, ági és egyéni foglalkozás szerint is, feltétlenül szükség lett volna és nézetünk szerint elkerülhetetlenül szükség lesz a jövőben is. 5 9 Minthogy az egyéni foglalkozási feldolgozás módosított terve 1949-ben az őstermelő népességre egyáltalában nem terjeszkedett ki, ez a réteg a megfelelő feldolgozásokból az. említett esetben teljesen kimaradt volna. 6 0 A munkanélküliség időtairtani-csoportjai a következők voltak: 1 hónapnál rövidebb idő, 1, 2, 3, 4, 5—6, 7—12 hónap, 1 évnél hosszabb idő; a korcsoportosítás pedig a 16—19, 20—29, 39—39, 40—49, 50—59 éveseket és a 60 éveseket és idősebbeket részletezte. 41
