Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)
NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - II. Megjegyzések néhány fontosabb népszámlálási szempontról és kérdésről
Területi tekintetben nemcsak az 1949. évi, hanem a korábbi népszámlálások munkálatai is — a természetszerűen decentralizáltan (de központi irányítással) végrehajtott helyi számlálási művelettől eltekintve — központosítva, a Központi Statisztikai Hivatalban folytak. A munkálatoknak ez a rendszere, mely alól csak kevés kivétel volt 1 3, az eddigi tapasztalatok szerint teljesen bevált. Állandóan működő területi szervei a Központi Statisztikai Hivatalnak sem 1949-ben, sem előzőleg nem voltak. Az azóta kiépített területi hálózat népszámlálási igénybevételéről tehát gyakorlati tapasztalataink nincsenek. Az 1954. évi lakásösszeírás során szerzett tapasztalatok arra mutattak, hogy a területi szervek szerepe főleg a helyi számlálási munkák végrehajtása során lehet igen hasznos. Ezzel szemben az egyéb munkálatok elvégzése — ideértve az anyag gépi feldolgozásra való előkészítését is, ami 1954-ben a megyei igazgatóságoknál ment végbe — központosítva egyöntetűbb, gyorsabb és gazdaságosabb. Tárgyi tekintetben a magyar népszámlálásokat a teljes központosítás jellemezte; az iparos- és kereskedő-összeírások adatait azonban a Központi Statisztikai Hivatalnak nem a népszámlálási szervezete, hanem illetékes főosztályai dolgozták fel. Említést érdemel végül, hogy a Hivatalnak ugyan állandó népszámlálási szerve nem volt, de egy kis létszámú népszámlálási csoport a népszámlálások közti időközben is fennállott és biztosította a munka állandóságát. Az 1949. évi népszámlálás előkészítésére rendelkezésre álló idő rövidségére és az előkészítő munka hiányaira már utaltunk. Aránylag a legteljesebb — az idő rövidsége ellenére — az adatgyűjtés földrajzi, területi előkészítése volt. Ezen a téren a teljesség biztosítása céljából a korábbi népszámlálások tapasztalatai alapján 1949-ben is többféle intézkedés történt. így az utcanevek, a házszámozás ellenőrzése, hiányainak pótlása, az egyes városok és községek rendelkezésére álló különféle lakóház-jegyzékek kiegészítése, a külterületi lakotthelyekre vonatkozó tájékoztató adatok összegyűjtése, a városok és a népesebb (városias) települések város-, illetve községrészeinek (kerületeinek) beosztását tartalmazó jegyzékek összeállítása, a számlálókörzeti beosztás elkészítése, megfelelő kerületi (és esetleg számlálókörzeti) térképek felvázolása, a számlálóbiztosoknak — egyes nagyobb településeken — a lehetőségekhez képest lakóház-jegyzékekkel való ellátása stb. Az egyes városok és községek területét általában már az előkészítés során oly módon kellett bel- és külterületi részekre, továbbá számlálókörzetekre, a nagyobb településeket ezenfelül város- és községrészekre (kerületekre) bontani, hogy ez a területi beosztás — főleg a városrészekre, kerületekre tagolás — a feldolgozások alapjául is szolgálhasson; tehát ne csak a közigazgatási igényeket elégítse ki, hanem egyéb szempontokból is megfelelő legyen. A területi beosztást ezért az ilyen településekről lehetőleg azok egyes részeinek városias, elővárosias, falusias jellege, építkezési övezetei, közművesítése, a népesség foglalkozási összetétele, a földrajzi fekvés stb. figyelembevételével kellett elkészíteni. Ez többé-kevésbé sikerült; 1 3 A budapesti épület- és laikásstatisztikai feldolgozásokat általában Budapest szfőv. Statisztikai Hivatala végezte; ezenkívül a fővárosi hivatal a századfordulóig — az országos feldolgozásokkal párhuzamosan — a budapesti számlálólapokat is feldolgozta. 1869-ben az egyes megyék ad hoc népszámlálási szervei (bizottságai) feldolgozási munkálatokat is. végeztek. 2 17