Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)
NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - II. Megjegyzések néhány fontosabb népszámlálási szempontról és kérdésről
A népszámlálások értéke Magyarországon közel száz éve ismert és elismert. Jellemző erre, hogy nálunk az első korszerű és rendszeres népszámlálás végrehajtására, Keleti Károly tervei alapján, már 1869-ben, mintegy két és fél évvel a magyar hivatalos statisztikai szolgálat 1867-ben történt megszervezése után sor került. Azóta a népszámlálások sorozatosan követték egymást és fokozatosan épültek ki. A felszabadulás után pedig a legszélesebbkörű statisztikai művelet éppen az 1949. évi népszámlálás volt. A népszámlálások értékének egyre fokozottabb elismerése egyébként a népi, népességi szempontok szinte világszerte erőteljesebb érvényesülésére való tekintettel egészen természetszerű. A népszámlálások fogalma hazánkban már régen kialakult. A magyar statisztika nem minden népességi számbavételt tekint népszámlálásnak. Nálunk általában, a nemzetközi elgondolásoknak is nagyban-egészben megfelelően, csak az egy (eszmei) időpontban, egységes módszerekkel végrehajtott, — valamennyi lakosra közvetlen, helyszíni és egyénenkénti adatszolgáltatás útján kiterjeszkedő, — meghatározott azonos kérdéseket tartalmazó, — egyöntetűen feldolgozott, — területileg és tárgy szerint is kellőképpen tagolt, — megfelelően részletezett kiadványokba is foglalt adatokat felölelő — és rendszerint az egész országra kiterjedő népességi adatgyűjtések számítanak népszámlálásnak. Ezzel szemben a csupán egészen kisszámú kérdésre vagy a népességnek csak egy kiragadott részére T töredékére szorítkozó, többnyire alapvetően igazgatási célú, sok esetben területileg is csak részleges felvételek a közigazgatási összeírások (korlátozott tartalmú és értékű népösszeírások) csoportjába tartoznak. A népszámlálások fogalmának meghatározásához a magyar tapasztalatok szerint a tárgykör átfogó jellege és bizonyos mérvű egyöntetűsége (azonossága) is hozzátartozik. A népszámlálások terjedelme és tartalma Magyarországon is a népszámlálás-fogalom kialakulásának megfelelően tágult, módosult. így a szorosabb értelemben demográfiai kérdéseket újabban egyre részletesebb gazdasági-foglalkozási kérdőpontok, a túlságosan atomizáló egyénenkénti feldolgozásokat pedig közösségi szempontokból kiinduló (családstatisztikai stb.) vizsgálódások egészítik ki. Tartalmilag egyébként a magyar népszámlálások — nagyobb részben — állandó elemeket foglalnak magukban, de jelentős változó részeket is felölelnek. Az alapvető, minden népszámlálásnál tudakolt és tudakolandó kérdéseken túlmenően az egyes népszámlálások további tartalmát, terjedelmét mindenkor az időszerű (pillanatnyi) adatszükséglet szabta meg. A népszámlálások tartalmának és terjedelmének meghatározásánál tehát nemcsak tudományos szempontok érvényesültek, hanem — mégpedig fokozódó súllyal — a gyakorlati-operatív adatigény is. Ezenkívül kivételesen — Budapesten (és környékén) — az országosan egységes, általános szempontok mellett különleges helyi (nagyvárosi) szempontok is. A gyakorlati-operatív adatszükséglet fokozódása nem csupán a tartalom meghatározásánál játszik szerepet, de időbeli tekintetben, a gyors (késedelemmentes) adatmegállapítás terén is. Mint említettük, a múlttal szemben a talán legnagyobb változást 1949-ben éppen a népszámlálási feladatok rendkívül gyors megoldására való törekvés jelentette. * 12
