1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)

Dr. KOVACSICS JÓZSEF: TANYÁK, TELEPEK, PUSZTÁK ÉS KÜLTERÜLETEK NÉPESSÉGE 1949-BEN

letik a tanyakérdés, melynek következményeképpen nemzedékek váltják egymást teljes kultúrálatlanságban. Egyes városok —mivel az adó behajtása a külterületi népességnél nehézségekbe ütközött, sőt sok esetben lehetetlen volt, de közbiztonsági okokból is — ellenezték ugyan a tanyákra való kiköltözést, azonban a XVIII. század végén, Mária Terézia urbariális rendelkezései után, mely némileg enyhített a jobbágyok helyzetén és a XIX. század elején, a jobbágytelek oszthatatlanságának megszűnése után, a földbirtokok egyre gyakoribbá váló adás-vétele következtében már oly nagymérvű a kitelepülés, hogy azt meggátolni nem lehet. A XIX. században népesül be a városi földek feltörése útján a szegedi határ (Balástya, Átokháza, Csórva, Domaszék, Zákány, Röszke), a kecskemétkörnyéki nagybirtokosok és kereskedők szőlőtelepítvényeire ekkor vándorolnak ide szőlőmunkások, ebben a században növekedett meg Hódmezővásárhely, Cegléd, Nagykőrös és még néhány alföldi halmazfalu népessége, főleg olyanoké, hol az út- és vasútviszonyok következtében intenzívebb gazdálkodás — szőlő-, paprika-, hagyma-, zöldségkultúra — tudott kifejlődni. Az önálló puszták és uradalmi községek A tanyás települések kialakulásával létrejöttek az önálló puszták, majd ezekből az eszmei vagy uradalmi községek, melyeknek egész területe egy, vagy néhány nagybirtokosé volt. Ezek a községek ,.terjeszkedéseikben n mcsak a szomszédos községek érdekeire, tehát szociális szempontokra, de a legelemibb közigazgatási érdekekre sem voltak tekintettel".

4 Fyen urad Jmi községek voltak többek között: Bácsborsód, Derekegyház, Nagymágocs, Szemcséd, Dőrypatlan, Üjdombóvár, Majsamiklósvár, Kaszaper, Felgyő, Kisszállás, Pusztavacs, Mezőhegyes, Somogytarnóca, Fürgéd, Sövényháza, Pusztaszabolcs, Peszéradacs, Inkeyantalfa, Gic, Tatabánya, Magyartés, Fábiánsebestyén, Szolgaegyháza, Nagylók, Fácánkert, Tengelic, stb. Ezelmek az uradalmi községeknek szétszórt telepítésű majorjaiban lakó népesség volt a külterületi lakosság legmostohábban kezelt, legelnyomottabb rétege, a kultúra, a civilizáció minden lehetőségétől elzárva. Az önálló puszták és uradalmi községek közvetlen igazgatását a földesúr látta el gazdatisztjeivel. Az ilyen települések egész lakossága az uradalomtól függött. 4 Benisch Arlhar.- Eszmei (uradalmi) községek alkonya, Pécs, 1940. 80