1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)

Dr. KOVACSICS JÓZSEF: TANYÁK, TELEPEK, PUSZTÁK ÉS KÜLTERÜLETEK NÉPESSÉGE 1949-BEN

Az ország népessége, amely Mátyás király idejében 4-4,5 millió körül lehetett, a törökdúlás után 2,5 milliónál sokkai többre alig becsülhető. A lakosság nagyrésze meghalt, elűzte vagy lemészárolta a török, a falvakat felégette, kipusztította. A törökökön kívül jelentős pusztítást okoztak a portyázó végvári csapatok, a németek, de a kuruc-labanc idők is. A külterületek teljesen elnéptelenedtek. Az életbenmaradt lakosság elmenekült a városokba, mint olyan helyekre, ahol a rabló, fosztogató hordáktól nagyobb védelmet talált. A városok ugyanis ki voltak véve a pasák fennhatósága alól és közvetlenül a szultánnak adóztak, így lakóiknak nagyobb védelmet tudtak nyújtani, mint a falvak, melyek között sokszor egészen jelentéktelen, 5-10 házból álló településeket — mai értelemben vett külterületeket — is találunk. Ezeknek lakói hatásos védekezés, segítség hiányában teljesen ki voltak szolgáltatva a rabló, fosztogató hordáknak. Hozzájárult a falupusztuláshoz, az elnéptelenedéshez a török birtokjoggal járó kizsákmányoló gazdálkodás, a fejadó, a harács, a termények után járó tized, a sokszor háromfelé — töröknek, királynak, régi földesúrnak — történő adófizetés is. Nem csoda tehát, hogy ezek a települések megszűntek és a török világ végére az Alföld elnéptelenedett. — A volt falvak neveit évszázadokon keresztül csupán a puszták, külterületek, dűlők nevei őrizték meg. A tanyák, külterületek kialakulása a XVIII. században A százötven esztendős megszállás alatt azonban nemcsak falvaink pusztultak el, h?nem ezzel együtt tönkrement mezegazdasági kultúránk is. Eltűntek a termékeny területek, megsemmisültek az erdők és helyüket futóhomok és vadszik vagy turjános, zsombékos pusztaság foglalta el. A török idők előtt már a falvak közelében gabonatermelés is folyt, most újra visszajutottunk a szilaj pásztorkodás állapotába. A nagyhatárú falvak külterületein megindult a legeltetés és kialakult a külterületek állandó népessége gulyásokból, csikósokból, kanászokból, kondásokból, akik a szilaj állattenyésztésnek megfelelően az állatokat télen sem hajtották be a községekbe, hanem egész évben a pusztán legeltették. Hosszabb időjárástól való védelem céljából téli szállásokat (szárnyékot, akolt, csernyéket) készítettek, ahol az állatok téli eleségét is 78