1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)

RÉDEI JENŐ: AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS CSALÁDSTATISZTIKAI ADATAI

Az 1949. évi népszámlálás adatai a lakáshelyzet bizonyos javulását mutatják. 1949-ben az egy szobára jutó lakosok száma 1,88 volt, mindezideig a legalacsonyabb érték. Amíg azelőtt a proletariátus lakásviszonyát a munkáskerületek, mint a XIII. kerület egy szobára jutó átlagos 3,15 lakója jellemezte, addig az 1949. évi népszámlálás adatai szerint Budapesten az egy szobára jutó lakosok száma a munkásoknál 2,47. Az 1949-es lakásstatisztikai adatok értékelésénél azonban szem előtt kell tartani, hogy a felvétel még az 1949. január elsejei állapotokat tükrözi, amikor államunknak elsősorban a háború és a fasiszta dúlás következtében tönkretett épületek és lakóházak helyreállításával kellett foglalkoznia. Amint ismeretes, ezt sikeresen oldottuk meg. A háború folyamán az országban mintegy 355 000 lakóház, az összes lakóházak 20°/o-a sérült meg könnyebben, vagy súlyosan. Ebből a népszámlálás időpontjáig helyreállítottak mintegy 334 000 lakóházat, az összes megsérült lakóházak 94%-át. Ugyanakkor 1945

,-tól 1949. január l-ig több mint 72 000 új lakóház épült. A lakóházállomány körülbelül 76 000-rel több volt a népszámlálás időpontjában, mint a felszabadulás előtt, 1941-ben. A lakásállomány 1941. évi és 1949. évi adatainak összevetése pedig megmutatja, hogy 82 000-rel több volt a lakások száma, mint 1941-ben. Az 1949—1950-es évekbe?! közel 45 000 új lakás épült. Ma tehát a lakások száma az 1941. évit mintegy 127—128 000-rel haladja meg. A családok lakásviszonyaira vonatkozó adatok szerint Budapesten a lakásviszonyok általában valamivel kedvezőbben alakultak, mint a kisvárosokban vagy községekben. A népszámlálás időpontjában aránylag a legkedvezőbb lakáshelyzetük a kulákoknak volt (61,5 %-uk lakott két- vagy többszobás lakásban), utánuk a kereskedőknek (45,2 %-uk lakott két- vagy többszobás lakásban) és az értelmiségi foglalkozásúaknak és egyéb tőkés elemeknek; legkedvezőtlenebb az akkor még nagyrészt kulákok cselédjeként dolgozó mezőgazdasági munkásoknak és törpebirtokosoknak. A népszámlálás lakásstatisztikai eredményei azt mutatják — és ez a helyzet egészen a legutóbbi időkig változatlan maradt —, hogy a burzsoázia, amelyet gazdasági helyzetéből kiszorított vagy korlátozott a népi demokrácia, megőrizte kiváltságos lakáshelyzetét. A tőkés elemek és maradványok kiváltságos lakáshelyzete annál kevésbbé fogadható- el dolgozó népünk számára, mert — amint ezt kongresszusi beszédében Gerő elvtárs elmondotta: „ez^.k az elemek spekulációjukkal zavarják nép74