1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)

RÉDEI JENŐ: AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS CSALÁDSTATISZTIKAI ADATAI

munkásosztály, hanem a burzsoázia jobb lakásviszonyait jelentette. Az egy szobára jutó lakosok idézett száma, mint általában a csoportosítás nélküli átlagszámok, lényeges „szóródásokat" takar. Így a fentiek szerint 1935-ben Budapesten általában az egy szobára eső. lakosok száma 2,06 volt, azonban az I. és IV. kerületben, tehát az úri negyedekben az egy szobára jutó lakosok száma 1,42, ugyanakkor a külterületen, mint például a XIII. kerületben 3,15. Ugyanígy fény derül a laksűrűség társadalmi rétegenként csoportosított adataiból, hogy az 1925. és 1935. között tapasztalt javulás egyáltalán nem mutatja a munkásosztály jobb lakásviszonyait. 1925. és 1935. .között Budapesten az egy szobára eső lakosok száma 2,29-ről 2,08-ra csökkent, ugyanakkor a két időpontban a lakások megoszlása laksűrűség szerint és társadalmi rétegenként a következő: Munkáslakások megoszlása a laksűrűség szerint 1925 1935 Szobánként 1 lakóval 5,2 5,2 2 24,0 26,3 3 „ 23,9 26,7 4 és több lakóval . 46,9 41,8 100,0 100,0 Az adatok szerint a munkáscsaládoknál a szobánként egy -lakóval rendelkező lakások aránya változatlan maradt és csupán a szobánként 4 és több lakóval rendelkező lakások számában állt be bizonyos, korlátozott javulás. Ugyanakkor az átlagos laksűrűség csökkenése erősen éreztette hatását a kapitalista vagy a jómódú köztisztviselői rétegeknél*. A kereskedők lakásviszonyai a következőképpen alakultak: Kereskedők lakásának megoszlása a laksűrűség szerint 1925 1935 Szobánként 1 lakóval 13,1 20,1 2 „ 43,9 49,7 „ 3 „ 22,8 19,3 „ 4 és több lakóval 20,2 10,9 100,0 100,0 Tehát mintegy 13 %-kal csökkent a szobánként három és több lakóval rendelkező, családok aránya. 72