1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)

REDEI JENŐ: MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGÉNEK OSZTÁLYSZERKEZETE AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAI ALAPJÁN

mint amennyi az áruelosztás társadalmi funkciójának megtelel/' Ugyanakkor Gerő elvtárs megjegyzi: „ .. .ez egyáltalában nem jelenti, hogy az alkalmazottat nem tartó, kis forgalmat lebonyolító kiskereskedőt és az 1—2 alkalmazottat foglalkoztató kisiparost politikailag ugyanúgy kezeljük, mint a több segédet foglalkoztató, viszonylag nagy forgalmat lebonyolító kereskedőt és az 5—10 munkást foglalkoztató ipari kapitalistát. Ellenkezőleg! Politikailag a Párt taktikájában ezek között a rétegek között nagyon is nagy különbséget kell tenni. .." A tőkések, kulákok csoportjába tartozott népesség 1930-ban mintegy 960 000-re, az össznépesség 11 százalékára volt tehető, 1949-ben számuk több mint 330 000-rel, mintegy 627 000-re, az össznépesség 6,9 százalékára csökkent. A folyamat, amit az 1949-es népszámlálás adatai szemléltetnek, t. i., hogy a tőkések súlya az össznépességben csökken, nem okvetlenül a szocialista átalakulást jellemzi. A modern kapitalista fejlődés sajátossága a monopóliumok kialakulásával, a tőke koncentrációjával éppen az, hogy a kis- és középkapitalisíákat mindinkább kikapcsolja a termelésből s így csökkenti a tőkések számát. Marx ezt a következőképpen fogalmazta meg: „Mihelyt az átalakulási folyamat a régi társadalmat elég mélyen és elég nagy területen szétbomlasztotta, mihelyt a munkások proletárokká, munkafeltételeik tőkévé változtak, mihelyt a tőkés termelőmód már saját lábán áll ... a magántulajdonosok további kisajátítása új formát ölt... Ez a kisajátítás maga a tőkés termelés immanens törvényeinek játékával, a tőkék centralizációja által megy végbe. Egy-egy tőkés sok tőkést üt agyon ... A tőkés,, termelőmódból eredő tőkés kisajátítási mód, tehát a tőkés magántulajdon, első tagadása az egyéni, saját munkán alapuló magántulajdonnak."

1

3 Ez a folyamat a legtöbb kapitalista országban napjainkban is tapasztalható. A felszabadulást megelőzően Magyarországon is jelentkezett kisebb mértékben ez a folyamat: pl. Budapesten 1920 és 1930 között a segédet nem tartó kisiparosok száma közel 7000-rel csökken, az 1000 lakosra eső kereskedések száma pedig 1920 és 1930 között 14,9-ről 13,8-ra süllyedt. Az 1930-as évek válságának hatása azonban elsősorban a munkásosztályt és a kispar&sztságot érintette. Az 1—5 holdas kisparasztok száma pl. 1930—1941 között eltartottaikkal együtt közel 45 000-rel csökkent. Visszatérve az 1949-es osztálytagozódása, megállapítható, hogy a felszabadulást követően a tőkések arányának a csökke nése — e kapitalista folyamattól eltérően — elsősorban a nagy« Marx: A toké. Szikra, Budapest, 1949, I. kötet, 823—824. old. 47