1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 12. Összefoglaló főeredmények (1952)

I. RÉSZ.A népszámlálási eredmények ismertetése - B) Az adatok részletesebb ismertetése - V. A népesség összetétele, családi és lakásviszonyai

némileg módosulnak, ha az 1 kat. holdon aluli birtokosok-bérlők rétegét nem az önállókhoz, hanem — helyesebben — a munkásokhoz számítjuk ; az önállók és segítő családtagok együttes aránya így 50%-ra csúszik le, a munkások és alkalmazottak egybefoglalt arányszáma pedig 49-1%-ra emelkedik (ezenkívül a népesség 0'9%-a közületi eltartott és ismeretlen foglalkozású volt). Az önállók viszonylag magas arányszáma kétségkívül annak következménye, hogy a népességnek 1949-ben még csaknem fele mezőgazdasági foglalkozású volt, a mezőgazdaságban pedig a földreform következtében rendkívül nagyra nőtt az önállók számbeli súlya. A többi foglalkozási főcsoportban a munkások aránya, vagy legalább is a munkások és az alkalmazottak egybefoglalt százaléka lényegesen meghaladta — a kereskedelem és a szabadfoglalkozásúak kivételével — az önállókét. A foglalkozási viszonyra vonatkozó adatokat kiegészítő 60. sz. tábla szerint az ipar és forgalom önállóinak túlnyomó része — 295.593 önállóból 242.055 (81*9%) — nem tartott alkalmazottat, az 53.538 alkalmazottat tartó önállóból pedig 29.383 egy, 11.868 két és 12.287 három és több alkalmazottal dolgozott. A foglalkozási viszonyra vonatkozó adatok a keresőkről részletesebben is rendelkezésre állanak. Az 57. sz. táblában közölt részlet-adatok arra is rávilágítanak, hogy a kereső nők aránya foglalkozási viszony szerint csak a segítő családtagok sorában volt viszonylag magas (49'7%), míg a műszaki értelmiség, a csoportvezetők, a szakmunkások, valamint az ipari és kereskedelmi tanulók közt a 10%-ot sem érte el, vagy azt csak nem sokkal haladta meg. Foglalkozási ágak szerint hasonló aránytalanságok mutatkoznak. Egyedül a háztartási alkalmazottak (99*1%) között volt — érthetően — igen nagy a női keresők aránya ; ezenkívül az 50%-ot csupán a nyugdíjasok stb., a textilipar és a tanügyi és egészségügyi közszolgálat körében közelítette vagy haladta valamivel meg ; viszont a bányászat körében csak 4*0, és a közlekedésnél is csupán 10-2% volt. Megjegyzendő, hogy a 172 kiemelt foglalkozásra vonatkozó adatok szerint (61. sz. tábla) a női munkaerő arányszáma szakmánként is rendkívül elütő. A két nem eltérő kereső-tevékenységére az országos végadatok jól rámutatnak: Eszerint a nők aránya az egész népességben 51 -9%, a kereső „ 30-1% és az eltartott „ 72-0%-ot ért el ; a keresők aránya pedig az egész népességben 47-9%, a férfi „ 69-6% és a női „ 27-8% volt. A keresők és az eltartottak arányának az alakulása szerint (57. és 58. sz. tábla) száz keresőre országosan 1949-ben 109 eltartott jutott. Ez az arány foglalkozásonként eltérő, így a bányászatban 183, a közlekedés körében 165 ; az ország lakosságának felét jelentő mezőgazdasági népesség sorában viszont csupán 106-ot ért el. A mezőgazdasági népességre vonatkozó adatok alakulását azonban a segítőcsaládtag-kérdés erősen zavarja. A segítő családtag az önállónak, ha nem is eltartottja, de hozzátartozója ; ha a segítő családtagok számát egybefoglaljuk az eltartottakéval, az tűnik ki, hogy száz mezőgazdasági keresőre együttesen 218 hozzátartozó (segítő családtag és eltartott) jutott. b) A mezőgazdasági népességre vonatkozó és egyéb mezőgazdasági adatok. A Magyarország lakosságának felét kitevő mezőgazdasági népességről az 1949. évi népszámlálás háromféle szempontból — egyrészt főfoglalkozási alapon, másrészt a földtulajdon és földbérlet szerint, végül a gazdasággal rendelkezők száma és megoszlása alapján — szolgáltatott adatokat. * A szoros értelemben vett mezőgazdasági népesség számát és megoszlását a foglalkozási feldolgozások adják meg, mégpedig a lakosság főfoglalkozása alapján. A főfoglalkozás szerint mezőgazdasági népesség foglalkozási csoportok és foglalkozási viszony szerint a következőképen oszlott meg :