1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 11. A külterületi lakotthelyek főbb adatai (1951)

Bevezetés

Bevezetés. A Központi Statisztikai Hivatal jelen kiadványában a külterületi lakotthelyek népességére vonatkozó adatokat teszi közzé. A népszámlálás keretében az ország egész népességére vonatkozó általános feldolgozáson kívül, azon túlmenően, a külterületi lakotthelyekről, a külterületi népességről azonos elvű, de szűkebb csoportosítású külön feldolgozás is készült. Ezt a külön feldolgozást, továbbá adatközlést indokolttá teszi az, hogy egyrészt külterületen él az ország népességének több mint egyhatoda, másrészt a külterületen lakó népesség összetételében, sajátosságaiban lényegesen eltér a belterületi népességtől. Az eredmények egyrészt a külterületi népesség részletes kormegoszlására, tágabb csoportosítású iskolai műveltségére, a kereső és eltartott népesség összevontabb foglalkozási adataira terjednek ki. Épület- és lakásstatisztikai vonalon pedig a feldolgozás megadja a lakóházak számát és megoszlását, felszereltségét (alap, falazat, tetőset, villany), a lakások, a szobák és a jelenlévők összes számát. E kötet a főbb országos, megyei, járási és községi eredményeket tartalmazza. Vizsgálja a külterületi lakotthelyek kereső és eltartott népességét foglalkozási ágankint (főcsoportonkint), foglalkozási viszonyonkint, tárgyalja a népesség kormegoszlását, iskolai végzettségét, ismerteti — nagy vonalakban — lakóház- és lakásviszonyait. A közölt táblázatok az eredeti — részletesebb — feldolgozási táblák összevont formái, melyek ezáltal áttekinthetőbbek és használhatóbbak lettek. Az adatok a népszámlálás időpontjára — 1949 januárra — vonatkoznak. A területi tagolás tekintetében a feldolgozás és ennek megfelelően az adatközlés is az új államigazgatási beosztás szerint történt, ezen belül figyelembe véve még az 1950 június l-ig bekövetkezett lényegesebb változásokat is (községegyesítés stb.). Nem vehette azonban figyelembe a feldolgozás az egyes kisebb jellegű változásokat, egyes külterületi lakott helyeknek, vagy azok egy részének átcsatolását, belterülethez kapcsolását stb. A közlemény két részből áll. Az első rész összefüggéseiben ismerteti és elemzi az adatokat, levonva néhány következtetést, melyek a külterületi népességre jellemzőek. A második rész kommentár nélkül, táblázatokba foglalva adja az eredményeket. * * * A külterületi népesség adatainak közlésével kapcsolatban szükségesnek látszik néhány alapvető elvi, tagolási szempontnak és a kötetben gyakrabban használt fogalomnak rövid ismertetése. Külterületi lakotthelynek minősült általában mindazon település (telep, tanya, major, puszta, állomás stb.), mely a község beépített szélétől legalább y

2 km távolságra volt. A külterületi feldolgozás kiterjedt minden olyan községre, melynél a külterületen lakók száma a 10 főt meghaladta. Ezen belül általában külön egységként dolgoztattak fel azok a külterületek, amelyeknek lélekszáma 50-nél több volt, vagy a külterület különleges jelleggel bírt (bányászati, forgalmi, cigánytelepülés stb.). Ha az egy községhez tartozó külterületi lakotthelyek lélekszáma a 10 főt nem érte el, a külterület adatai nem kerültek feldolgozásra. Az adatközlés szűkebb csoportosításban közli a feldolgozás teljes anyagát. Külön közöltetnek mindazon községek (városok) külterületei, ahol a külterületi lakosság lélekszáma a 300-at eléri, vagy meghaladja, valamint külterületi lélekszámra való tekintet nélkül azok a községek, melyeknek különleges jellegű településük van (és külön az ilyen települések adatai is). A többi külterületi lakossággal bíró község összevontan „a járás többi községei együtt" név alatt került közlésre. A külterületi népességnek néhány fontosabb foglalkozási ismérv (kereső-eltartott, foglalkozási főcsoport, foglalkozási viszony) szerinti tagolása a foglalkozásstatisztikai kiadványok gyakorlata szerint történt. A foglalkozási főcsoportba (ágba) való tartozás