1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. Előzetes adatok (1949)

Bevezető

VI 9 A vármegyék népessége a megyei városokat is beleértve 14 vármegyében emelkedett, 11 vármegyében csökkent. Ha a vármegyékből kiemeljük a megyei városokat, akkor kiderül, hogy a falvakban csökkenés nem volt, sőt a kis- és nagyközségek lélekszáma emelkedett és ez az emelkedés biztosította azt, hogy az ország lélekszáma csak 1.2%-kal csökkent. A törvényhatósági jogú városok lélekszáma Kaposvár és Kecskemét kivételével csökkent. Legnagyobb a csökkenés Budapesten, ahol az 1949. évi népszámlálás 106.675 fővel talált kevesebbet (—9.2%), mint 1941ben. Az abszolút lélekszámtól eltekintve saját népességéhez viszonyítva Sopron lakossága csökkent a legnagyobb mértékben (—22.5%). A megyei városok a törvényhatósági jogú városokhoz hasonlóan csökkentek lélekszámban. A 46 megyei város közül csupán hétnek van kisebb-nagyobb emelkedése. A legnagyobb emelkedés Ózdon (15.7%), a legnagyobb csökkenés Sátoraljaújhelyen volt (—15.6%). A népességből 1,592.510 fő él aJcözségek, illetőleg a városok belterületétől távolabb, sokszor igen messze fekvő ú. n. külterületi lakotthelyen (puszta, tanya, telep, major stb.), amelyből az előzetes számbavétel szerint 14.587 van az országban. Az egyes külterületi lakotthelyek lélekszámban sokszor jelentéktelen települések, mert az előbb említett lélekszámból 1,403.813 él az 50-nél népesebb 6.837 külterületi lakotthelyen, míg 188.697 lélek 50-nél kisebb népességű 7.750 külterületi lakotthelyen. Előzetes eredményközlésünkben a kitöltött házigyüjtőívek számát egyenlőnek vesszük a lakóházak számával. Figyelemmel kell lenni arra, hogy házigyüjtőívet sokszor több épületről töltöttek ki, mint amennyiről kellett. így a lakóházak most közölt 1,782.406-os száma tehát minden valószínűség Sz'erint a feldolgozási munkálatok során csökkeni fog. Hasonló a helyzet a lakásösszeírólapok esetében is ; a 2,507.064 lakásívvel egyenlőnek vett lakásszámot tehát a végleges feldolgozási eredmények megjelenéséig bizonyos fokú óvatossággal kell kezelni.