Thirring Lajos: 1941. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS A népszámlálás története és jellemzése(1981)
4. Az adatfelvétel előmunkálatai és végrehajtása; egyes jelentősebb összeirástechnikai kérdések
- 34 nyomtatványokat. Főleg városokban, mindenekelőtt Budapesten, azonban az ön számlál á-s is meglehetősen gyakori volt. A megnagyobbodott Magyarországon megnövekedett•lélekszámú nemzetiségelmek azt az igényét, hogy a nyomtatványok sa.ját nyelvükö n is rendelkezésükre álljanak, a Központi Statisztikai Hivatal - mint emiitettük - igen messzemenően törekedett honorálni. A számlálólapból, házgyüjtőivből és még néhány fontosabb nyomtatványból a magyaron kivül német, szlovák /sőt ú.n.szlóvják/, román, ruszin, a délvidéki népszámlálásnál pedig még horvát és szerb nyelvű példányok / 5l/ is készültek a megfelelő példányszámban / ' ' Ehhez járult még, hogy a különböző nyelvterületeken a lakosság nyelvén beszélő számlálóbiztosokat kellett alkalmazni, s itt az adatszolgáltatás nem magyar nyelven történhetett meg. Minthogy az adatok feldolgozását a magyar nyelvű bejegyzések Önmagától értődőén nagy mértékben megkönnyíthették, a számlálóbiztos a nem magyar adatbejegyzéseket az eredeti beírás épségének megőrzésével magyar fordításban is odaillesztette,. A nemzetiségek szempontjából elsősorban fontos anyanyelvi és nemzetiségi kérdőpontot a számlálólapok egy része /a nyelvterületekre a Központi Statisztikai Hivatal a teljesen nem magyar nyelvüeken kivül túlnyomóan ilyen számlálólapokat küldött/ többn y elvű szöve gezésben t artalmaztá k /ezeken a számlálólapokon a magyaron kivűl az emiitett válaszszavak a megfelelő nemzetiség nyelvén is elő voltak nyomatva/. Az objektivitásra törekvésnek mindez nem formális, hanem valóságos kifejezése volt. Az adatszolgáltatás a kérdések egy elég jelentős részénél /nemcsak a számlálólapon, a házgyüjtőiven is, miként korábbal/ ezúttal szintén az előnyomtatott yálaszs zayak r__a láhú zásj,val_ történt. A már jelzett urbanisztikai és településtudományi követelmények szem előtt tartásával 1941-ben nagyon fi gyel .er ' remélté módo n módosult a, községi /számlálókörzeti/ gyüjtőiy» várósokb an és városias községekben ugyanis ennek a gyűjtőÍvnek az emiitett szempontból legfontosabb adatokat lakóházanként jelző -pótfél.ive is volt, melynek másodpéldányát - a gyüjtőivhez és a kis mértékben szintén megváltozott községi, illetve városi Összesitőivhez hasonlóan - a város, illetve község köteles volt megőrizni. Ez a megőrzési kötelezettség egyébiránt nem volt - új: a korábbi népszámlálások gyűjtő- és összesitóiveinek másodpéldányát hasonlóképpen meg kellett őrizni a község /város/ irattárában. A második világháború alatt és után sok ilyen anyag pusztult vagy kallódott el. De sajnos ezeknek a nyomtatványoknak a megőrzésére sok helyen már eleve nem fektettek gondot, holott azok helytörténeti szempontból is igen értékes forrást alkothatnának.
