1941. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3. Összefoglaló adatok (1978)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - Foglalkozási főcsoportok, foglalkozási viszony

A második világháború hatásának tudható be, hogy a katonai szolgálatot teljesitők száma 1930-hoz viszonyitva több mint kétszeresére emelkedett. Ez az egyébként nem túlságosan nagy több­let természetesen a többi foglalkozási főcsoportból hiányzott: elsősorban a mezőgazdaságból, ahol viszonylag kevesebb volt a felmentett, mint az iparban. Az őstermelés magas lélekszámához mérve ez a hiány nem különösebben nagy (kb. 1 %-ot jelentett az egész népességszámhoz viszonyitva). Továbbá a hadfelszerelési ipar erős foglalkoztatása kétségkivül valamivel magasabbra emel­te az érintett iparágak és egyúttal az egész ipar lélekszámát és arányát. (Az ipar igy bekövetkezett növekedése azonban ennek ellenére sem volt kiugróan nagy.) Mindez végeredményben előrelépést jelentett az agrár államból agrár-ipari országgá fejlő­dés utján. Az átformálódás eléggé lassú, de következetes volt; egyedül az első világháború és utó­hatásai törték meg átmenetileg, megtorpanásszerüen a fejlődés irányvonalát. Az 1900-ban több mint 60 %-os agrárarány ennek a fejlődésnek eredményeképen 1941- ig 50 %-alá csökkent, viszont az ipar és a bányászat együttesen 18 %-ról 25 %-ra emelkedett. Abszo­lutszámban pedig az. 1900-ban 4,16 milliós mezőgazdasági népesség lélekszáma a négy évtized alatt 372 000-rel nagyobbodott meg, mig az időszak elején még csak 1,16 milliós ipar népessége csaknem kétszeresére nőtt. A kisebb népességű foglalkozási főcsoportok közül viszonylag erősebben gyarapo­dott - a nagyon megnőtt lélekszámú nyugdijas rétegen kivül - a bányász-, valamint a közszolgálati és szabadfoglalkozások körébe tartozó lakosság. A kereskedelem, pénz-, hitel- és biztosításügy, továbbá a közlekedés szaporulata valamivel lanyhább volt. Keresők és eltartottak szerinti bontásban és a foglalkozási főcsoportok részletezésében a lélekszám alakulása kisebb-nagyobb eltérésekkel az egész népesség fejlődésvonalát követte. A kere­ső-eltartott arány azonban figyelemreméltó különbségeket mutat: ahol a több- vagy sokgyermekes csa­lád nem volt ritka, ott az eltartott-többlet is átlagon felüli: száz keresőre 1941-ben a bányászat és kohászat főcsoportjában 201, a közlekedés kategóriájában 167, ellenben a közszolgálat és szabadfog­lalkozások körében csupán 105 eltartott jutott. Az utóbbi főcsoportban az arány 1900 és 1941 között 159-ről esett az emiitett szintre, a kereskedelem és hitel körében pedig 142-ről 98-ra szállt le. Az őstermelésben a kereső-eltartott arány alakulását nagyon befolyásolta az, hogy hozzátartozóik jelentős része segitő családtag, tehát kereső (19. tábla). 27

Next

/
Thumbnails
Contents