1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok (1934)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - 3. Az egyes foglalkozási főcsoportok fontosabb adatai

33* szemléltető módon az is igazolja, hogy a kisipar 206.233 lelket számláló segédszemélyzetéből mindössze 64.063-nak volt tízezren aluli községben a munkahelye. c) Bányászati és ipari nagyvállalatok. Tudvalevő, hogy a bányászati termelés oroszlánrésze s az ipari termelésnek is nagyobb része az ú. n. nagyvállalatokra jut. Vállalati statisztikánk régi jogon és mert a gyári jelleg részben ettől függ, nagyvállalat címen a húsznál több segédszemélyt

1) foglalkoztató vállalatok adatait mutatja ki. A technikai fejlődés következtében ugyan a motorikus erő mellett a munkáslétszám jelentősége kissé megkopott : gazdaságdemografiai szempontokból azonban végső soron az üzemi statisztikában is a munkaerő maradt az irányadó. Kézenfekvő tehát, hogy a népszámlálások vállalati statisztikája a segédszemélyzet fogalmi bázisán épül fel. Népességi állapotfelvételeink idevágó feldolgozásainak értékét jelentősen emeli, hogy a vállalatok területi elhelyezkedésén és nagyság szerinti tagozódásán kívül a segédszemélyzet üzemi-munkabeosztási, valamint egyéni-demografiai sajátosságaira is fényt vetnek. Már megemlékeztünk arról, hogy az egész mai Magyarország területén az 1930. évi népszámlálás 81 húsznál több tisztviselő- és munkáskezet foglalkoztató bánya- és kohóvállalatot vett számba. E vállalatok munkáslétszám szerinti megoszlását szintén bemutattuk s a bányaüzem koncentrációjának magas fokáról is megemlékeztünk. A 15. sz. tábla azonban ezen túlmenőleg egyrészt a segédszemélyzet nagyságkategóriái szerint a bányavállalatok törvényhatóságonkinti megoszlását is feltárja—a táblázat e része a bányakincsek lelőhelyeinek elég jó fényképe — másrészt a 33.363 főnyi kereső tisztviselő és egyéb segédszemélyzet viszonyairól szintén sok szempontból nyújt átfogó képet. Nem szerint kimutatja például, hogy a bányászatban a női munka jelentősége egészen minimális (mindössze 427 volt kereső nő) ; munkabeosztás (foglalkozási viszony) szerint a segédszemélyzet 1930. évi tagozódása a következő : 817 kereskedelmi és 247 műszaki tisztviselő, 1568 művezető, előmunkás stb., 29.507 segéd, munkás stb. és tanonc s 1.224 az egyéb alkalmazott (soffőr, szolga stb.). A külföldi állampolgárok száma a legújabb népszámlálásból kitűnőleg még mindig elég magas : 990 fő (3-0 %) ; aránylag nagy a nyelvi megosztottság is : a segédszemélyzet 85-1 %-a magyar anyanyelvű (az egész népesség megfelelő arányszáma 92-1%), de ez is lényeges javulás az 1920. évi állapottal szemben (73-8%). A magyarul tudás dolgában alig van kívánni valónk : 1930 december 31-én a bányászati segédszemélyzet 98-2 %-a volt a magyar nyelv birtokában (1920-ban 95-1 %). Elsősorban geográfiái okokkal magyarázható, hogy vallás szerint a római katolikus elem van nagy többségben (84-4%); az izraeliták aránya mindössze 0-9%, hányadosuk azonban az igazgatási, kereskedelmi és műszaki tisztviselők körében már 20-6 %-ra duzzad meg, míg az egyéb segédszemélyzetnél 0-2-re zsugorodik össze. Említést érdemel, hogy a kereskedelmi és műszaki tisztviselők sorában az irodai munkát végző nők képviselete is elég magas: 14-1%. A külföldi állampolgárok aránya az •egyéb segédszemélyzet körében éri el tetőpontját ; ugyanitt foglal helyet a legtöbb idegenajkú is. A magyarázatot erre elsősorban Sopron tjv. adatainál találjuk, a brennbergi bányatelep ugyanis az Ausztriához csatolt községek közé ékelődik be. Pest megyének a budai oldalon fekvő bányatelepei *) A tisztviselőkkel együtt. Népszámlálás II. is részben németajkúak által lakott községek alatt húzódnak el. A bányászat valóban nagyvállalati jellege tűnik ki abból, hogy a tisztviselő-és segédszemélyzet 65-2 %-a a 17 legalább ötszáz embert foglalkoztató vállalatnál állott alkalmazásban. A legnagyobb bányászkolóniát Tatabánya alkotja 6.289 főnyi segédszemélyzettel.

1) A húsznál több segédszemélyt foglalkoztató tulajdonképpeni ipari vállalatok népességi súlya lényegesen nagyobb, mint a bányaüzemeké; az 1.959 iparvállalatban ugyanis az ország 233.864 lakosa foglalatoskodott. A koncentráció foka azonban jóval kisebb, mint a bányászat és kohászat körében. Az ipartelepenkinti átlagos munkáslétszám^) 119 fő volt, míg a bányaüzem összpontosítottságának magasabb fokát a 412-es átlagos munkáslétszám is élesen világítja meg. Az ipari koncentrációra ennek ellenére tanulságosan vet fényt a nagyvállalatok és a segédszemélyzet szóródása nagyságkategóriák szerint (1. 16. tábla) : A vállalatok A segédszemélyzet

1) Nagyságkategória s z á m a 1920

2) 1930 19 20

2) 1930 21—50 • . 898 1.107 27.827 34.246 51—100 • . 322 404 22.166 28.519 101—200 se- . . 182 214 25.547 30.383 201—300 géd- . 63 86 15.115 21.004 301—500 del . 34 74 13.103 28.091 501—700 17 19 9.933 10.833 701—1000 10 25 8.273 20.684 1000-nél több 25 30 51.035 60.104 Mindössze . . 1.551 1.959 172.999 233.864 A tíz év alatti jelentős változásoknak az új vállalatok képződése csak az egyik oka ; nem kevésbbé fontos másik ok, hogy az évtized elején még nagyon hézagosan benépesített műhelyek, munkatermek a jobb konjunktúra idején ismét megteltek; a felsőbb kategóriák javára mutatkozó számos belső eltolódás erre vezethető vissza. A kisipari üzemek lanyhább munkáslétszámnövekedésében is nagy része van annak, hogy sok olyan vállalat, mely az 1920-as ipari pangás időszakában húsznál kevesebb munkáskezet foglalkoztatott, most a 21—50 segéddel dolgozó vállalatok közé került fel. Ötszáznál több segéddel 1930-ban a nagyvállalatok 3-8 %-a dolgozott. Az idetartozó 74 vállalatban a húsznál több segédszemélyt foglalkoztató ipartelepek 233.864 főnyi személyzetéből 91.621 lélek, azaz 39-2% nyert elhelyezést. A gyáripari munkáslétszámú vállalatok segédszemélyzetének

1) nem szerinti megoszlása az olcsó női munka nagyobb terjeszkedő- és ellenállóképességéről rajzol képet. Tíz év alatt ugyanis a férfi segédszemélyzet létszáma 137.780-ról 173.906-ra nőtt, tehát 26-2 %-kal gyarapodott meg ; ugyanakkor a tisztviselő és munkásnők száma 35.219-ről 59.958-ra ugrott, ami 70-2 %-os szaporodásnak felel meg. Az egész segédszemélyzetben 25-6 %-ra rúgott a nők aránya ; ez a százalék az egyes kategóriákban észrevehetőleg módosul, a művezetők, előmunkások közt például csupán 2-9, míg az egyéb segédszemélyzetnél 26-7 % ; a kereskedelmi-, műszaki tisztviselőknek is több mint egynegyede nőtisztviselő (25-9%). *) A tisztviselőkkel együtt. ») Az 1920. évi népszámlálás óta Magyarországhoz visszacsatolt községek és községrészek nélkül. 3«