1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok (1934)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - 3. Az egyes foglalkozási főcsoportok fontosabb adatai

30* a férfi munkásságénál jobban fejlődött, ez elsősorban a ruházati iparban bekövetkezett átrétegeződés következménye : a munkásnők lélekszámszaporulatának több mint fele erre a kategóriára esik ; a női munkaerő térfoglalása hasonlóképen igen erőteljes volt a magyar ipar leggyorsabban fejlődő ágában, a fonó- és szövőiparban. A férfi munkásság száma viszont az 1920 körül pangó, az évtized második felében ellenben nagy konjunktúrának örvendő építőiparban nőtt meg— az idénymunkanélkülieket ideszámítva — számszerűleg is igen hatalmasan. A kereső segédszemélyzet főbb kategóriák szerinti megoszlásának vizsgálata mélyebben belevilágít a társadalomgazdasági erőeltolódások szerkezetébe és a munkabeosztás terén beállott változásokra is felhívja a figyelmet : Tényleges szapoFoglalkozási Keresők száma rodás v. fogyás viszony 1910

1) 1920 1930 <-> X920-1930 szám % Segítő családtag 5.016 6.344 6.919 575 9-1 Művezető, előmunkás 11.098 16.239 15.300 — 939 — 5-8 Segéd, munkás 329.825 298.438 496.644 198.206 66-4 Tanonc 82.355 79.315 76.462 —2.853 — 3-6 Soff őr, szolga ..

.... 34.197 25.320 30.760 5.440 21-5 Segédszemélyzet összesen 462.491 425.656 626.085 200.429 47'1 Tulajdonképen csak a nyers termelőerő, a tanulatlan és a tömegmunkát végző ipari munkásság rétege nőtt meg (a keresetnélkülieket is ideszámítva), éspedig 66-4, ill. a helyesebb 1910. évi lélekszámhoz viszonyítva is majdnem pontosan 50%-kal. A segítő családtagok számának emelkedése nem jelentős, bár a szaporulat az 1930-as felvétel eltérő feldolgozási rendszere (háztartásvezető háztartásbeliek külön kiemelése) nélkül a kimutatottnál valószínűleg valamivel *) Az 1920. évi népszámlálás óta Magyarországhoz visszacsatolt községek és községrészek nélkül. nagyobb lett volna. Nem kedvező tünet a tanult munkásság élcsoportjának, a művezetőknek, valamint az utánpótlásnak, a tanoncoknak számbeli visszaesése. Űgylátszik, hogy a gépi üzem térhódítása folytán megkisebbedett az előmunkásszükséglet ; a művezetők számának megapadása ennek és a most jobban ellenőrzött adatszolgáltatásnak lehet következménye, a tanoncok számának visszaesése pedig alighanem a háborús szülöttek tanonckorba jutásának is előhírnöke. Ugyancsak ezeket az eltéréseket rögzíti meg a tisztviselőknek és a segédszemélyzet egyes csoportjainak az önállók számához való viszonyítása. Itt a 10. tábla erre vonatkozó adatai közül csak azt ragadjuk ki, hogy míg száz önállóra 1920-ban 12 tisztviselő jutott, ma ez a hányados 21 ; nagy mértékben, 207-ről 327-re nőtt meg a száz keresőre eső segédszemélyzet arányszáma is. Minthogy az eltartottak számával behatóbban nem foglalkozhatunk, csak futólag említjük meg, hogy az ipari önállók eltartottjainak száma 1930-ban 393.139 volt, míg a tisztviselőké csupán 40.953-at és az önállóknál sokkal népesebb segédszemélyzeté 542.579-et tett. Hogy kor, családi állapot, anyagi és társadalmi helyzet szempontjából három nagyonis különböző réteggel állunk itt szemközt, ez a keresőkhöz viszonyított arányszámokból domborodik ki a legerőteljesebben. Száz keresőre ugyanis az önállóknál 192, a tisztviselőknél 95, a tekintélyes részben fiatalkorú, mozgékony elemet magában foglaló segédszemélyzetnél pedig mindössze 87 eltartott jutott. Az 1920 óta elrepült tíz munkás, küzdelmes év a mai Magyarország ipari történetének igen érdekes korszaka volt. Az iparfejlesztés mértékéről és eredményeiről ugyan a gazdasági statisztika van hivatva beszámolni, de a népességi és gazdasági statisztika határterületén álló foglalkozási statisztika fényénél is tanulságos képet formálhatunk az egyes ipari főcsoportok évtizedes fejlődési mérlegéről. Az összeállítás adatait itt is 1910-ig vezettük vissza : Iparcsoport K e r eső Tényleges szaporodás v. fogyás (—) Iparcsoport szám szerint %-ban szám szerint %-ban szám szerint %-ban szám szerint %-ban Iparcsoport 1910

1) 1920 1930 19201930 I. Yas- és fémipar 77.331 11-5 94.432 14-1 103.170 11-8 8.738 9-3 II. Gép- és hajógyártás 73.681 11-0 86.212 12-9 98.112 11-2 11.900 13-8 III. Kő-, föld-, agyag- és üvegipar 32.423 4-8 17.888 2-7 30.563 3-5 12.675 70-8 IV. Fa- és csontipar 43.869 6-5 43.700 6-5 59.605 6-8 15.905 36-4 V. Bőr-, sörte-, szőr- és tollipar 9.415 1-4 11.600 1-7 13.851 1-6 2.251 19-4 VI. Fonó- és szövőipar 22.416 3-4 18.177 2-7 53.242 61 35.065 192-9 VII. Ruházati ipar 173.144 25-8 180.774 27-0 206.228 23-6 25.454 14-1 VIII. Papirosipar 4.979 0-7 3.498 0-5 6.668 0-8 3.170 90-6 IX. Élelmezési és élvezeti ipar 74.886 11-2 74.869 11-2 96.993 11-1 22.124 29-5 X. Vegyészeti ipar 11.082 1-7 12.242 1-8 15.239 1-7 2.997 24-5 XI. Építőipar 80.007 11-9 64.908 9-7 112.373 12-9 47.465 73-1 XII. Sokszorosító- és műipar 16.914 2-5 15.241 2-3 19.405 2-2 4.164 27-3 XIII. Szállodás-, vendéglős- és kávésipar 49.999 7-5 44.326 6-6 49.279 5-6 4.953 11-2 XIV. Egyéb és k. m. n. ipar 457 0-1 2.363 0-3 9.277 l-l 6..914 292-6 Összesen 670.603 100 0 | 670.230 100-0 874.005 100-0 203.775 30-4 J) Az 1920. évi népszámlálás óta Magyarországhoz visszacsatolt községek és községrészek nélkül. A céltudatos iparfejlesztés, a vámvédelem hatása alatt a fonó- és szövőipar tört előre a legszembeszőkőbben. A textilipar a népszámlálás időpontjában háromszor annyi kenyérkeresőt tartott el, mint a Trianon utáni első népszámláláskor. Sőt a keresők létszáma a legutolsó békebeli népszámlálásnak az egész Magyarbirodalomra vonatkozó adatát (51.624) is túlhaladja. Az 1920—1930-as évtized iparosodási mozgalmait a fonó- és szövőipar mellett az abszolút számban is nagyon megnőtt építőipar dominálta, míg az egyéb és k. m. n. ipar, valamint a papirosipar arányszám szerint igen gyors fejlődése a kis