1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok (1934)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - 3. Az egyes foglalkozási főcsoportok fontosabb adatai

26* 1930. évi népszámlálásunk egyik legfontosabb tanulsága, hogy 1920-ban a mezőgazdaság és kertészet keresőinek 29-5 %-a, 1930-ban ellenben már 36-4 %-a volt önálló birtokos;

1) a segítő családtagok számbavételével természetesen még jobban megnő a birtokoselem jelentősége. Lélekszámának emelkedése következtében azután az összes (tehát nemcsak mezőgazdasági foglalkozású) föld tulajdonosok száma is jóval nagyobb lett 1920 óta.

2) A gazdasági széttagoltság fokozódása, a földtulajdonban részesedők gyarapodása természetesen nemzetpolitikai szempontokból sem közömbös. Tanulságos a birtokoselem belső tagozódásának megváltozása is. A nem egészen háromnegyed millió lelket számláló földbirtokosok (és földbirtokos-napszámosok) közül 1920-ban 52-9, legutóbb azonban már 55-8% volt 5 holdon aluli törpebirtokos. Egyedül az 1—5 kat. holdas törpebirtokosok (és törpebirtokos-napszámosok) aránya valamivel több mint 1/3-ról pontosan 2/s-re emelkedett ! A felsőbb birtoknagyságcsoportokban viszont elég tekintélyes súlyveszteségeket látunk. Az egyes kategóriákba sorozott birtokosok 1920. és 1930. évi lélekszámkülönbözetének arányszámai közül az 1—5 kat. holdas kategória rendkívül magas szaporodási hányadosa (34-6%) rí leginkább ki. Mint érdekes végeredmény említhető még meg, hogy az 5 kat. holdon aluli törpebirtokosok száma tíz év alatt 326.000-ről 412.000-re ugrott (a különbözet + 26-3%), az 5—20 kat. holdas kisbirtokosoké 223.000-ről 257.000-re nőtt (+15-0%), a részben már a piac számára is termelő 20—100 kat. holdas kisbirtokosok száma ellenben 61.131-ről mindössze 62.527-re emelkedett (+2-3 %), holott a parasztbirtok éppen e típusának megerősítése az egyik legfontosabb birtokpolitikai feladat. A 100—200 kat. holdas birtokosok számának megapadása is eléggé kedvezőtlen jelenség, hiszen a régi magyar középbirtokos osztálynak ma már csak a romja van meg. A nagyobb kategóriában a csökkenés a vagyonváltság, földosztás közismert hatása mellett kisebb részben a népszámlálás téli időpontjára is visszavezethető.

3) Az alább következő háromféle csoportosítás arról ad képet, hogy minél életerősebb típust fogadunk el a kategorizálás alsó határául, a szaporodási hányados annál kisebbre csúszik le. Birtokosok Szám szerint 1920

4) 1930 Különbözet szám % legalább 5 k. h. > föld- 290.567 325.228 +34.661 +11-9 legalább 10 « « } birtok- 162.631 174.223 +11.592 + 7-1 legalább 20 kai

5) 67.242 68.278 + 1.036 + 1-4 E helyt emlékezhetünk meg arról, hogy a nagybirtokosok száma 1930-ban 526-ot tett ; egy évtizeddel

4) előbb még az *) A törpe- és kisbirtokos napszámosokkal együtt. 2) Országos végeredményben 1920-ban a keresők közül 794.650-nek, az egész népességből (keresők és eltartottak együtt) pedig 867.600-nak volt földje. Ezen az alapon 1930-ralegfeljebb 1—1*1 millióra lehetne tenni a földtulajdonosok számát. Előzetes népszámlálási adatok szerint azonban, több mint 1 y

4 millió ! Tehát a földdel bíró gazdasági cselédek stb. és másfoglal kozásúak száma is jelentékenyen megnőtt 1920 óta. V. ö. Mozolovszky Sándor dr. : A magántulajdonban lévő ház- és földbirtok megoszlása a tulajdonos vallása és anyanyelve szerint. Magyar Statisztikai Szemle 1933. évf. 67. 1. 3) Az ideiglenesen távollevők, a más főfoglalkozást bevallók megnövekedett számára stb. 4) Az 1920. évi népszámlálás végrehajtása óta Magyarországhoz visszacsatolt községek és községrészek nélkül. 5) Az egyes csoportok a megjelölt határ fölötti összes birtokkategóriákat magukban foglalják. ország 727 lakosa volt legalább ezerholdas nagybirtok ura. Megfogyatkozott ezenkívül a közepes nagyságú (200—1000 holdas) birtokok tulajdonosainak a száma is, és pedig az 1920. évi 2.333-ról

1) 2.234-re (ebből az 500 kat. holdon felüli nagyobb középbirtokosok száma 622 s a 200—500 kat. holdas uradalmak birtokosaié 1.612 volt.) Ami a földbérletet illeti, jelentősége a népszámlálási adatokból csak csonkán világlik ki : 1920-ban mindössze 31.085 és 1930-ban is csak 32.510 kereső egyén vallotta magát önálló földbérlőnek (a mezőgazdasági és kertészeti kereső népesség mindössze 1-6 %-a). Legnagyobb részük 10 kat. holdon felüli, valamint 1—5 kat. hold kiterjedésű bérleten gazdálkodott. Az utóbbiak száma 1920 és 1930 közt aránylag erősen emelkedett, persze abszolút számban ez a növekedés jelentéktelen. A nagy- és középbirtokosok adatainál kiütköző lélekszámcsökkenés a bérlőknél is jelentkezik ; a nagybérlők száma 1920 óta 328-ról 219-re, a 200—1000 kat. holdas haszonbérlőké 885-ről 776-ra siklott le s megfogyott (684-ről 637-re) a 100—200 kat. holdat bérlők száma is ; úgyszintén az 50—100 kat. holdas bérleten gazdálkodóké, míg a 10—50 kat. holdnyi területből élő kisbérlők száma említésreméltóbban emelkedett. Az agrárnépesség kedvezőbb, vagy látszólag tetszetősebb foglalkozásstatisztikai vonásainak ismertetése után az árnyoldalakról sem feledkezhetünk meg. A törpebirtok túlságos előtérbenyomulásán kívül a lehangoló tünetek közé tartozik a gazdasági tisztviselők (túlnyomóan gazdatisztek) s eltartottjaik számának szembeötlő megfogyatkozása (1. fenti összeállítást ill. a 8. táblát). Ez nemcsak a földbirtokreform egyik természetes, de kedvezőtlen velejárója, hanem a belterjes művelés visszaszorulásának, a birtokos osztály elszegényedésének is beszédes bizonyítéka.

2) Az igen szapora gazdasági cselédek számának csaknem 5%-os visszaesése, valamint eltartottjaik lélekszámának stagnálása szintén nemcsak a földbirtokreformnak, hanem egyben az agrárkrízisnek is kísérőtünete. S a mezőgazdasági munkások rétegének (a keresőknek és eltartottaknak) feltűnő megvékonyodását hasonlóképen csak részben kompenzálta a birtokosok tömegének megnagyobbodása.

3) Hiszen ha egészen nyers számítással a birtokos (és kisbirtokos-napszámos) elem teljes szaporulatát a mezőgazdasági munkások számához csapjuk hozzá, még akkor is marad 1920-hoz képest egy kb. hetvenezres hiány. A földmíves napszámosság (és hasonlóképen a gazdasági cselédség) nemcsak tíz év alatti egész természetes embertöbbletét, de 1920. évi (mindenesetre abnormisan megnagyobbodott) tömegének egy részét is a faluból a város felé sodorták el a kedvezőtlenebbre fordult gazdasági áramlatok. Feltűnő a csökkenés főleg a 16 évnél fiatalabb földmíves napszámosoknál, aminek legfőbb oka a világháborús szülöttek néptelen évjáratainak ebbe a korba való beérkezése. A visszaesés ugyan nagyobb méretű az illető korévek lélekszámapadásánál ; ennek ellenére is csak részben szabad a gyermekmunka korlátozására következtetni, mert a különbözet egy része a kereső minőség elütő megítéléséből állhatott elő.

4) ') L. a baloldali hasáb 4. sz. jegyzetét. 2) A hely nélkül lévő gazdasági tisztviselők számának emelkedése (1920 : 546, 1930: 621) is a nyomasztóbb tünetek közül való. 3) Valamint itt-ott a k. m. n. napszámosoknak lélekszámszaporulata. 4) Erre mutat, hogy különösen a leányok oldalán nagy a csökkenés (egy részük, úgy látszik, most háztartásvezető háztartásbelinek mutattatott ki).