1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok (1934)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - 2. A népesség megoszlása és fejlődése foglalkozási főcsoportok, valamint keresők és eltartottak szerint

14* sággal szemben valamivel ellenállóképesebbnek bizonyult, mint a férfi munkásság (ez külföldön is többfelé megállapítást nyert), ami mégjobban kiélezi a bemutatott szaporodási százalékok tanulságértékét. A kereső férfiak adatsoraiból elsősorban a nyugdíjasok, tőkepénzesek stb. aggasztóan kimagasló népgyarapodási hányadosa tűnik szembe. A véderőt, valamint a bányászatot és a közlekedést illetőleg kimutatott — utóbbi két csoportban a nők oldalán észlelt visszaeséssel párhuzamos — lélekszámveszteség főokait már megemlítettük. Az ország mai gazdasági helyzetét mérlegelve örvendetes, hogy a közszolgálat és szabadfoglalkozások körében a szaporulat nem volt túlságosan nagy. Igaz viszont, hogy ezt a kedvezőbb tünetet a tömeges nyugdíjazások ténye teljesen lerontja. A kereskedelem fejlődése — részben legalább — a tíz év előtti adatok abnormis voltával magyarázható, a férfi k. m. n. napszámosok számának szaporulata pedig annak lehet a következménye, hogy az •őstermelés köréből, valamint itt-ott a vidék pangó iparüzemeiből kiszorult termelő erő bármily munka vállalása árán is megkísérelte 1930 körül a városokban, iparvidékeken való elhelyezkedést. A férfi és női keresőmunka mértékének megítélésére szolgáló adatok egyrészt azt mutatják, hogy a keresők hány százaléka volt férfi és nő, másrészt arról adnak képet, vájjon külön a férfi és külön a női népesség mekkora része szorul reá a kenyérkeresetre. E két szempontból is célirányos az őstermelő és a másfoglalkozású népesség megfelelő adatait ideiktatni : A keresők hány A férfiak A nők százaléka volt hány százaléka volt őstermelés: férfi nő kereső 1920 70-3 29-7 68-4 27-9 1930 76-8 23-2 69-1 21-0 A többi foglalkozási ág: 1920 69-5 30-5 67-0 26-9 1930 69-7 30-3 68-9 27-1 Összes népesség: 1920 69-9 30-1 67-8 27-5 1930 73-3 26-7 69-0 24-0 Látszólag csak a férfiakat kényszeríti a szükség, ill. a munkaképeskor képviseletének megnagyobbodása a termelésbe való fokozottabb bekapcsolódásra.

1) De a női munka relativ jelentősége is egyedül csak az őstermelésben csappant meg lényegesebben,

2) míg a többi hivatáskörben csaknem pontosan a tíz esztendő előtti nivón maradt. Sőt a második százalékcsoport szerint a másfoglalkozású nők valamivel nagyobb része (27-1 %-a) volt kenyérkereső legutóbb, mint a trianoni békekötés évében (26-9%). A részletadatokba való belemélyedés helyett megemlíthetjük még, hogy a keresők közül a nőkre *) A munkanélküliségre és a nem tulajdonképpeni keresőtevékenységre (nyugdíjasok stb.) vonatkozó adatok kiemelése után azonban a férfi keresők 1920—1930. lélekszámkülönbözete igen erősen megkisebbedik. *) Természetesen nemcsak a felsorolt gazdasági és módszerbeli okok, hanem az életkoreltolódások következtében is. Az őstermelés segítő családtagjainak lélekszámalakulását például zavarólag befolyásolja a 12—14 évesek számának az 1920. évi adat felére zsugorodása. Minthogy a földmívelés e fiatalkorú néptömegének mintegy >/' része segítő családtagként már résztvesz a családfő gazdálkodásában, a lélekszámvisszaesés — amennyiben a fiatalkorúak erőteljesebb igénybevétele nem kísérte nyomon — a (női) segítőcsaládtagok számszerű hátrábbszorulását legalább egy töredék erejéig kellőképpen megindokolja. jutó hányados szinte végig az egész vonalon leforgácsolódott.

1) Más helyzetre utal a második viszonyítási metódus : az ipar nőlakosságából 1920-ban csak 17-8, 1930-ban ellenben már 19-2 % volt kereső (persze a munkanélküliekkel együtt) s a női munka térfoglalása ötlik a szemünkbe a kereskedelem és hitelnél is (23-1 %-ról 23-8 %-ra). A keresők rétegénél megfigyelt jelenségeknek részben párhuzamát, részben visszahatását észlelhetjük az eltartottak oldalán. A két nem adatainak magatartása természetesen a férfi és a női lakosság elütő fejlődésének, eltérő vándorlási veszteségének a bélyegét is magán viseli.

2) Minthogy a foglalkozási főosztályonkint erősen variálódó adatokat a közölt nagyobb összeállítás rendre feltünteti, most csak a legsúlyosabb jelenség kiragadására szorítkozhatunk. Ez a nyugdíjas stb. kategória férfi eltartottjainak 16.916 fővel (67-3) és női családtagjainak 76.624 lélekkel (105-3%) való ugrásszerű megnövekedése. A Trianon utáni Magyarország társadalomgazdasági életének e súlyos kórtünete nemcsak a kereső nyugdíjasok számának aggasztó nagyraduzzadásában leli magyarázatot, hanem a korösszetétel kedvezőtlen megváltozására is visszavezetendő. Tudvalévő ugyanis, hogy csaknem teljes egészében a trianoni békeakta közvetlen (menekülések és kiutasítások) és közvetett (kényszernyugdíjazások, létszámcsökkentések) behatásának terhére kell írni azt, hogy az értelmiségi elem tekintélyes hányada aránylag fiatalon kényszerült tétlenségre, olyan életkorban, melyben eltartásra szoruló családtagjainak száma is rendszerint még magas. E körülmény sajnálatos hatását azután a nyugdíjas társadalom anyagi leromlása is észrevehetően tükrözi. Az 1920. és 1930. évi foglalkozási adatok összehasonlítása során külön kutatás tárgyává kell tenni azt a körülményt, hogy vájjon a háztartásvezető háziasszonyok számának önálló tételben való kimutatása nem befolyásolja-e a női keresők és eltartottak lélekszámának alakulását? Az 1930. évi népszámlálás alkalmával ugyanis részben a külföldi példák nyomán, részben a női szervezetek óhajára elsőizben kíséreltetett meg Magyarországon a házimunka jelentőségének számszerű felmérése. A próbálkozást nemcsak a család, a háztartás körében űzött munka nemzetnevelő, sőt magán- és közgazdasági jelentőségének elismerése, hanem az is indokolja, hogy ezen a réven a legkisebb társadalmi sejteknek, a családoknak, a háztartásoknak a számára és gazdaságtársadalmi ágazatok szerinti tagozódására is esik egy-egy halvány fénysugár. A háztartásvezető háziasszonyok külön kimutatásának külföldön is észlelt statisztikai-technikai következménye, hogy a női segítőcsaládtagok egy része ebbe a rovatba, tehát a keresők közül az eltartottak közé csúszik át. Ezt úgylátszik az 1930. évi magyar népszámlálás felvételi és feldolgozási ellenintézkedései sem akadályozhatták meg. Legalább is erre enged következtetést az a tény, hogy az eltartott nők száz keresőre számított aránya 1920-ról 1930-ra országos összegben 79-ről 84-re, egyedül az őstermelésnél pedig 77-ről 87-re ugrott. Sőt még ha a férfi keresők erőteljesen megnőtt számához viszonyítunk, akkor is *) Csak a házi cselédek és az egyéb foglalkozást űző keresők körében emelkedett a nők aránya (előbbiben 93'7-ről 94-3, utóbbiban 52-5-ről 60*7 %-ra) és még az iparban is megtartotta 19-5 %-os részesedését. ') 1920-tól 1930-ig ugyanis a férfiak tényleges szaporodása 9'7, a nőké 7"9 % volt. A vándorlási veszteség a férfiaknál -0'8, I a nőknél -l-l %.