1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - E) A népesség foglalkozása

12* Az iparforgalom négy csoportja közül a közlekedéssel foglalkozó férfikeresők között van a házbirtokkal rendelkezők legmagasabb (20-8%) és a kereskedelem- és hitellel foglalkozók között a legalacsonyabb (16-o%) aránya. Legkisebb a házbirtokosok aránya a házicselédek és a véderő tagjai között (6-7—7'1%). Az önállók közül természetesen nagyobb rész bír saját házzal, mint a tisztviselők és a segédszemélyzet közül, a közszolgálat- és szabadfoglalkozásoknál azonban a szolgaszemélyzet nagyobb arányban házbirtokos, mint a tulajdonképeni értelmiség, ami arra enged következtetni, hogy a közszolgálatnál alkalmazott altisztek és szolgák jórésze a falusi kisbirtokos osztályból kerül ki. Az őstermelés alcsoportjainál feltűnik, hogy az 50—100 kat. holdas birtokosok kategóriájától lefelé az öt holdon aluli birtokosokig a háztulajdonnal bírók arányai emelkednek ahelyett, hogy csökkennének. Ez onnan származik, hogy a segítő családtagok is a kereső férfiak között szerepelnek, a segítő családtagok pedig a kisbirtokosok magasabb kategóriáiban jóval nagyobb számban vannak, mint az alacsonyabb kategóriákban. Az egyes iparágakban úgy az önállóknál, mint a segédszemélyzetnél, jelentékeny különbségek vannak ház- illetve házrészbirtok tekintetében. Az önállók közül legtöbb házbirtokos a molnárok (69'3%), takácsok (64-6%), korcsmárosok (52-5%) és pékek (52'i%) között van, legkevesebb — a túlnyomórészt városlakó — nyomdászok (19-o%) és borbélyok (21'9%) között. Az ipari segédszemélyzet közül a kőmívessegédeknek van leginkább saját házuk illetve házrészük (19-5%), mert jórészük falusi ember és szakértelmük révén is kevés költséggel jutnak lakóépülethez ; továbbá elég magas a házbirtokosok aránya a molnársegédek között (12-7%). A borbély-, cipész-, pék- és szabósegédek között legkedvezőtlenebb a házbirtokosok aránya (1'0—3'0%). A kereső férfinépességből földbirtokkal legnagyobb arányban természetesen az őstermeléssel foglalkozók bírnak (35'7%), a nyugdíjasoknak, tőkéseknek már csak 21'6%-a, az iparforgalmi férfikeresőknek csupán 10'4%-a bír földtulajdonnal. Legkisebb arányban az egyéb és ismeretlen foglalkozásúak (4-2%), továbbá a házicselédek (5'1%) rendelkeznek földbirtokkal. Az őstermelésnél az 50—100 holdas birtokosokon kívül minden birtokkategóriában meghaladja a földtulajdonnal bírók arányszáma az 50%-ot, ellenben a gazdasági cselédek (5'7%), kertészeti munkások (7'i%) és gazdasági tisztviselők (8-o%) közül igen kevésnek van földbirtoka. Az ipar önállói közül 23'3% bír földtulajdonnal, legkimagaslóbb arányok megint csak a molnárok (49-8%) és takácsok (46'i%) között találhatók. A segédszemélyzetből is szintén a kőmíveseknél látjuk a földdel bírók legmagasabb arányát (12*1%) és a borbélyok között a legalacsonyabbat (0'5%). A közlekedés önállóinak is több mint egyötöde (21'5%) bír földtulajdonnal és az iparforgalom négy csoportja közül a földtulajdonnal bíró tisztviselők között a közlekedési alkalmazottaknál találjuk a legmagasabb arányt (7'6%). A közszolgálat és szabadfoglalkozású földtulajdonnal bírók között a szolgaszemélyzet arányszáma (1T7%) már csak két tized százalékkal jobb, mint a tulajdonképeni értelmiségé. Földbérlete az összeg kereső férfiak 3'4%-ának van. Legmagasabb ez az arány a 100 kat. holdon felüli bérlőknél (69-0%), a többi kategóriában a bérlők és birtokosok adatai össze vannak foglalva és így a bérlők adatai külön ki nem emelhetők. Magas még a bérlők aránya az önálló kertészek között (20*2%). Az önálló iparosok közül legnagyobb arányban bírnak földbérlettel a korcsmárosok (5'1%), takácsok (3-9%) és kőmívesek (3-0%), a segédszemélyzet közül pedig a kőmívesek (0'9%). A foglalkozási főcsoportok közül legkisebb a bérlők aránya az egyéb és ismeretlen foglalkozásúaknál (0'2%) és a véderőnél (0-3%). A 80. sz. táblán (1. a 114. lapon) az összes népességből házzal, földbirtokkal vagy földbérlettel bírók arányait is közöljük foglalkozásonkint. A népességhez viszonyított arányszámok természetesen alacsonyabbak, mint amilyenek a kereső férfiakhoz való viszonylatban a 79. sz. táblázaton láthatók, mert az eltartottak és a nők jóval kisebb arányban bírnak házzal, földtulajdonnal és földbérlettel, mint a kereső férfiak. Az összes népesség 13'5%-ának van háza vagy házrésze, 10'9%-ának földbirtoka és 1'2%-ának földbérlete. Házbirtok tekintetében legmagasabb arányszámot az összes népességhez való viszonylatban már nem az őstermelésnél, hanem a nyugdíjasok, tőkések stb. csoportjánál látjuk (18'6%), mert e csoportban aránylag kevés eltartott lévén, a házbirtokosok aránya nem siilyed annyira le, ha az összes népességhez is viszonyítjuk. Minden foglalkozási főcsoportban, az iparforgalom négy csoportjában is, az önállók arányszáma a legmagasabb, azután következik a munkásoké és végül a tisztviselőké. Az összes népességből a földbirtokkal bírók arányát tekintve, az őstermelés 15'9%-kal áll első helyen, jó messze mögötte következik a nyugdíjasok arányszáma (9-4%), legalacsonyabb pedig a házicselédeké (l'i%). Földbérlettel az őstermeléssel foglalkozó népesség 2-o %-a bír, a többi foglalkozási csoportokban csak néhány tized százalék (legtöbb a bányászatnál: 0'5%). Az ipar egyes ágazatai közül az önálló molnárok válnak ki 2-4%-os arányukkal. Ügy a 79. sz., mint a 80. sz. tábla a földbirtokkal és bérlettel bírókat birtok- és bérletkategóriák szerint is részletezi, mely adatokból azt látjuk, hogy akár csak a férfikeresőket, akár az összes népességet tekintjük, közel kétharmadrészüknek 1—5 és 5—20 kat. holdig terjedő a birtoka. Foglalkozási csoportonkint a földbirtokkal bírók birtokkategóriák szerint való megoszlása tekintetében tekintélyes különbségek mutatkoznak. Ha a kereső férfiakra vonatkozó adatokat nézzük, azt találjuk, hogy az 1 kat. holdon aluli földtulajdonnal bírók csak 19'3%-át teszik az őstermeléssel foglalko-