1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - E) A népesség foglalkozása

66* háromnegyedrész többséget. Bányavállalataink jórésze ugyanis a mai terület perifériáin a német és tót nyelvhatár közelében fekszik és a bányamunkások között e helyeken a német és tót munkások nagyobb arányban vannak, mint az ország népességében elfoglalt arányszámuk. A tisztviselőknek azonban a bányászatnál is több mint négyötöde magyar anyanyelvű és az összes segédszemélyzet 95'1%-a tud magyarul. Az iparvállalatok igazgatási személyzete ugyancsak 90%-ot meghaladó arányban magyar, viszont azonban egyes iparágakban, ahol az üzem technikai vezetésére és szakmunkások kiképzésére ma még sok külföldi művezetőt és szakmunkást alkalmaznak, a magyarság aránya ezekben a kategóriákban kissé leszorul. így kivált a textilipar egy alcsoportjában, a leniparban, a művezetőknek csak 46'1%-a, a sörés malátagyártásnál 60'5%-a, a hajógyártásnál 71-5%-a magyar anyanyelvű. Ugyanezen ipari alcsoportok művezetői között találjuk legkevésbé a magyarul tudás elterjedtségét is, ami annak a jele, hogy ezeknek a külföldi mestereknek egy része a népszámlálás időpontját megelőzően nem sok idő óta tartózkodott az országban. A kereskedelmi vállalatok segédszemélyzete majdnem kizárólag magyar anyanyelvű és magyarul úgyszólván valamennyien tudnak. e) Bányászati és ifarforgalmi mellékfoglalkozások. Az iparforgalmi foglalkozásúakat abból a szempontból is szükséges osztályozni, hogy az illető foglalkozást hányan űzik fő- és hányan mellékfoglalkozásképen, mert az egyes főfoglalkozások jelentőségét csak ennek ismeretében mérlegelhetjük. Az iparforgalmi mellékfoglalkozásokat törvényhatóságonkint és alcsoportonkint a népszámlálási III—IV. kötet 8. tábláján, a főfoglalkozással egybevetve nemek szerint pedig ugyanazon kötet 9. tábláján teljes részletességgel ismertettük. Jelen közlemény 64. sz. tábláján (1. a 96. lapon) a bányászat, ipar-, kereskedelem és hitel s közlekedés körébe tartozó mellékfoglalkozással bírókat az ugyanazon foglalkozást főfoglalkozásképen űzőkhöz viszonyítva foglalkozási főcsoportonkint foglaltuk össze. A mai területen 1920-ban a mellékfoglalkozást űzők aránya az ugyanazon foglalkozást főfoglalkozásképen űzőkhöz viszonyítva igen csekély, minden 100 iparforgalmi keresőre 6'4 esik. A bányászatnál legalacsonyabb e foglalkozást mellékfoglalkozásképen űzők aránya (r6%), a tulajdonképeni iparnál is csak 3'4%, a házi- és népiparnál ellenben több mint két és félszer annyian űzik mellék-, mint főfoglalkozásképen. A tulajdonképeni kereskedelemben minden 100 keresőre 5'9, a nem tulajdonképeni kereskedelmi ágazatoknál is csak 6'6 olyan egyén esik, aki e foglalkozásokat mellékfoglalkozásképen űzi. Az egyes főcsoportok közül a 10%-os arányt egyedül az állatokkal való kereskedelemben látjuk (13-3%), legalacsonyabb arányban a gépgyártást és papirosgyártást űzik mellékfoglalkozásképen (1*4%). önálló minőségben — a bányászatot és egy-két iparcsoportot kivéve — jóval többen űznek mellékfoglalkozást és a mellékfoglalkozások az önállóknál a főfoglalkozáshoz viszonyítva minden foglalkozási csoportban gyakoribbak, mint a segédszemélyzetnél. A mellékfoglalkozásokkal bíróknak főfoglalkozások szerint való további részletezésére nemenkint külön-külön, valamint földrajzi elterjedésére vonatkozóan a III—IV. népszámlálási közlemény már említett (8—9.) táblázatai még számos érdekes adatot tartalmaznak, melyeknek ismertetésébe itt nem bocsátkozhatunk. 6. Közszolgálat és szabadfoglalkozások s egyéb értelmiség. A 2. fejezetben, ahol a foglalkozási viszony alapján a népesség társadalmi tagozódásáról beszéltünk, azt mondottuk, hogy a tisztviselők (értve ezalatt az összes foglalkozási ágakban alkalmazott tisztviselőket) alkotják nagyjában a társadalom értelmiségének nevezett réteget. Hangsúlyozzuk, hogy csak nagyjában, mert a tisztviselői munkát végző egyének alkotják ugyan az értelmiség zömét, de nem teljes egészét. Ide sorolandó ugyanis még a szabadfoglalkozások önállóinak teljes száma és ezeken kívül is vannak még különösen egyes foglalkozási ágak önállói között sokan, akik az értelmiséghez volnának számíthatók. Sőt — igaz, hogy csak szórványosan, — még az egyéb segédszemélyzethez tartozók között is akadnak olyanok, akik iskolai végzettségüknél fogva határozottan az értelmiséghez sorolandók. Utóbbiak számát nem lehet pontosan megállapítani, mert a foglalkozási statisztika nem a szellemi vagy testi munka végzése, hanem foglalkozási ágazatok szerint részletezte a népességet. Alábbi részletezés azonban, mely «tulajdonképeni értelmiség» elnevezés alatt a közszolgálat és szabadfoglalkozások önállóit és tisztviselőit foglalja magában, továbbá a többi foglalkozási főcsoportból a tisztviselőket, az értelmiség majdnem teljes egészét átfogó társadalmi és nemzetpolitikai szempontból igen nagy jelentőségű — bár csekély számú — osztályáról nyújt képet: kereső Tulajdonképeni értelmiség 121.058 őstermelésnél Ipar-forgalomnál Yéderőnél Egyéb foglalkozások nál alkalmazott értelmiség 5.897 99.522 9.499 218 eltartott 135.492 9.939 96.470 8.901 176 együtt 256.550 15.836 195.992 18.400 394 Összesen 236.194 250.978 487.172 Már magában az itt részletezett értelmiség az eltartottakkal együtt közel félmillió lélekre rúg, a mai terület népességének 6'1%-ára. A mai területen az értelmiségnek a népességben elfoglalt aránya majdnem mégegyszer akkora, mint 1910-ben a Magyarbirodalom egész népességében elfoglalt 3'8%-os arányuk volt. Az értelmiséghez tartozó fent részletezett népességen kívül az egyes foglalkozási csoportokban még következő volt a főiskolát és a 8 középiskolát végzettek száma :