1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - E) A népesség foglalkozása

60* körébe tartozó vállalatok statisztikáján kívül a tulajdonképeni kereskedelem körébe tartozó vállalatok statisztikai adatközlésére is kiterjeszkedtünk. A bányászati, ipari és kereskedelmi vállalatok adatainak főátnézetét a népszámlálási III—IV. kötet 10. táblázatán (a 272—274. lapokon) már nyilvánosságra hoztuk, iigyszintén a 20-nál több segédszemélyt foglalkoztató bánya-, ipar- és kereskedelmi vállalatok adatait a népszámlálási II. kötet 9—11. és a III—IV. kötet 13—14. tábláin. A bányászat és kohászat körébe tartozó vállalatok adatairól itt külön táblát nem szerkesztettünk, de megemlítjük, hogy a Magyarbirodalom 1910. évi 223 nagy bánya- és kohóvállalatából (74.024 főnyi segédszemélyzettel) mai területünkre 49 esett (30.753 főnyi segédszemélyzettel). A mai területen e megmaradt 49 bányavállalat 1910-től 1920-ig majdnem a kétszeresére (92-re) szaporodott, a segédszemélyzet számának szaporodása azonban csak 28'4%-os. Az összes bányavállalatok (154) közül 1920-ban a nagyvállalatokon kívül 52 kisüzemű s legfeljebb 10 munkást foglalkoztat, további 10 vállalatban pedig a segédszemélyzet száma 11—20 között mozog. A bányászat eminenter nagyüzemi vállalkozás lévén, a gazdasági szempontból kis jelentőségű apróbb vállalatok további részletezésétől eltekintünk, inert a 62 ilyen vállalat mindössze csak 313 segédszemélynek ad kenyeret, míg a 92 nagyüzemű vállalatra az összes bányászati segédszemélyzet 99'2%-a (számszerint 39.493) esik. A 92 nagyüzemű bányavállalatból 89 kőszénbánya (38.715 segédszeméllyel) és 3 vasbánya (778 segédszeméllyel). A nagyvállalatok túlnyomó része kőszénbánya lévén, földrajzi elhelyezkedésük természetesen a jelentősebb kőszénlelőhelyek szerint alakul. Az 55. és 56. sz. táblákon (1. a 86. és 87. lapokon) az ipari, az 57. és 58. sz. táblákon (1. a 88. és 89. lapokon) pedig a kereskedelmi nagyvállalatoknak és segédszemélyzetüknek megoszlását közöljük nagyságkategóriák szerint. A tulaj donképeni iparhoz tartozó vállalatoknak több mint kétharmada (66'9%-a) segéd nélkül dolgozik, a 20-nál több segédszemélyt foglalkoztató nagyvállalatok az összes ipari üzemeknek csak 0'6%-át teszik. Ezek az adatok nyilvánvalóan iparunk kezdetlegessége mellett szólanak. Ami a vállalatok nagyság szerinti megoszlásában az utolsó évtizedben beállott változásokat illeti, utalunk a «Függelék» 22. sz. tábláján a 20 törvényhatóságról készült összehasonlító adatokra. Ezek szerint az ipari vállalatok száma emelkedett ugyan 1910-ről 1920-ra, de ez az emelkedés csak a legkisebb vállalatok, a segéd nélküli és az 1 segédes üzemek között oszlik meg. A 2 és több segéddel dolgozó üzemek számában 1910-ről 1920-ra mindenütt fogyás mutatkozik. 1910-ben segédnélküli üzemek aránya az összes vállalatoknak csak 58'8%-át alkotta az összehasonlítás céljából kiszakított területrészen, 1920-ban ez az arányszám 66'7%-ra emelkedett. Az ipari segédszemélyzet legnagyobb Számát és arányát (47'9%) azonban épen a nagyvállalatokban találjuk. Ez az arány az ipari lehetőségek tekintetében a régi Magyarországnál sokkal kedvezőtlenebb helyzetben levő trianoni területen mégis magasabb, mint 1910-ben az érintetlen területen volt(47' 2 %). A «Függelék» imént említett táblájának adatai az iparvállalatok szaporodását mutatják, a 23. sz. tábla az ipari segédszemélyzet általános csökkenésének képét tárja elénk. A segédszemélyzet számbeli növekedését egyedül az egy segéddel dolgozó vállalatokban látjuk. Míg 1910-ben a vállalatok segédszemélyzetének csak valamivel több mint egy negyede dolgozott az 5 segédnél kevesebbet foglalkoztató vállalatokban, addig 1920-ban már majdnem egyharmadrészük van ilyen üzemekben alkalmazva. A legtöbb segédnélküli vállalat természetesen a vidéken van, ahol a műveltségi és gazdasági viszonyok még kevésbé fejlettek. Legmagasabb arányai a vármegyék közül Bács-Bodrog (76'4), Torontál (73-7), Hont (73-5), Bihar (73*o), Fejér (71-6), Szatmár (71-4), Csongrád, Pest (70-9) és Győr (70'ö) vármegyékben vannak, legalacsonyabb arányukat viszont Vas vármegyében (62• 6) találjuk. A városok között is jelentékeny különbségek vannak aszerint, hogy az illető város többé vagy kevésbé ipari jellegű. Sopronban pl. az ipari vállalatoknak csak 58-3%-a segédnélküli, Kecskeméten már 67'2%-a. A 20-nál több segédszeméllyel dolgozó vállalatok az üzemek egy századrészét csupán egyes városokban : Budapesten, Sopronban (1'8%), Komárom-Üjvárosban (1'7%), Pécsett (1'5%), Győrött (1-3%), Szegeden (l"i%) és egyetlen vármegyében, Hontban (1*0%) érik el vagy haladják valamivel túl. A tulaj donképeni ipar körébe tartozó vállalatoknak nem egészen egyharmada (32'5%-a) a fővárosban és Pest vármegye területén fekszik, minthogy pedig Pest vármegye iparvállalatainak túlnyomó része a főváros szomszédságában működik, ez az arányszám a fővárosra és környékére vonatkoztatható. A 20-nál több segédszemélyt foglalkoztató vállalatoknak már 60-9%-a a fővárosban és környékén tömörül. A segédszemélyzetnek több mint a fele (52• 6 %-a) a fővárosban és a környékén levő vállalatokban nyer alkalmazást, a nagyvállalatok segédszemélyzetének pedig több mint kétharmada (67"3%-a) dolgozik a fővárosi és környéki gyárakban. Ez az egészségesnek nem minősíthető, tiílzott koncentrációt jelző állapot az ország szétdarabolásának a következménye, mely ipari nyersterményekben dús és gyárakkal megrakott hatalmas területektől fosztott meg bennünket. 1910-ben ugyanis az ország gyári munkásainak még csak 35'9%-a esett a fővárosra és közvetlen környékére. A segédszemélyzet további megoszlását tekintve azt látjuk, hogy a városokban a munkásoknak több mint a fele (58'4 %-a) dolgozik nagyüzemekben, míg a vidéken csak 36'4%-a. Nagyüzemekben dolgozik