1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)
I. Általános jelentés - E) A népesség foglalkozása
E) F\ népesség foglalkozása. 1. A foglalkozások főosztályai; keresők és eltartottak. A nyugalmas évtizedek népszámlálási eredményeinek ismertetésénél is nagy gondot okozott a népesség foglalkozási ágazatok szerint való tagozódásának megállapítása és leírása. A háború kitörése óta az 1920. évi népszámlálás időpontjáig lefolyt események a foglalkozások szövevényét rettenetesen összekuszálták. A népszámlálás időpontjában még benne voltunk az áradat sodrában, semmi kilátással arra, hogy merre és meddig fogunk ragadtatni. A mai határok között élő népesség foglalkozási megoszlásáról igen sok vonatkozásban csak torz képet festhetett az 1920. december 31-i pillanatfelvétel, mely hasonlatos annak az embernek az arculatához, aki az imént kelt föl a kínzópadról és még nem tudja, lesz-e további és milyen kínzatásokban része, kivégzik-e gonosz és igaztalan gyötörtetői vagy megszabadul végre. Eendes foglalatosságukból nagy tömegeket zavart ki a háború, az utána következő forradalmak, a pénzügyi leromlás korszakai, a megszállott területekről az ország központja felé irányuló menekülők özöne s 1920-ban az ország népességének nagy része, mint a szétzilált hangyaboly lakói, alkalomszerű foglalatosságokkal kényszerült magáról és családjáról gondoskodni. A népességet a foglalkozások szerint való megoszlás részletezése előtt a keresők és eltartottak két nagy osztályára bontva vizsgáljuk. Már maga ez a két részre való felbontás sem olyan egyszerű feladat, mert az adatszolgáltatók és a feldolgozók különböző felfogása még a legrészletesebb utasítások betartása mellett is veszélyezteti a keresők számának szabatos megállapítását. Az 1900-as és 1910-es népszámlálások is egymástól igen eltérő eredményeket tüntetnek fel a kereső népesség aránya tekintetében, amit csupán az idézett elő, hogy az őstermelésnél jóval kevesebb női segítőcsaládtagot írtak össze 1910-ben, mint 1900-ban. A mai terület népszámlálási adatainak feldolgozásánál szigorúan ügyeltünk arra, hogy mindenütt, de kivált az őstermelésnél, eme legnagyobb foglalkozási ágazatnál csakis azok vétessenek háztartásbelieknek, akik valóban semmi részt nem vesznek a családfenntartó foglalkozásában és csupán a háztartási teendőket látják el. Ez a felfogás közelebb áll az 1900-as, mint az 1910-es népszámlálási felvétel és feldolgozás folyamán követett elvekhez. A mai területre kiszámított 1910. évi kereső népesség arányszáma (42-5%) és az 1920. évi arányszám (47'0%) között ezért szintén jelentékeny különbség mutatkozik. A mai területen azonkívül még azért is sokkal magasabb a kereső népesség arányszáma 1920-ban, mert a háború alatt elmaradt születések folytán a zsenge korban lévők, tehát a föltétlen eltartottak nagy tömegei hiányoztak. Egy-egy keresőre tehát jóval kevesebb eltartott esik 1920-ban, mint 1910-ben, amikor még a legfiatalabb nemzedék duzzadó korcsoportjain nyugodott a népesség kormegoszlását jelképező piramis. A «Függelék) 14. számú tábláján a 20 teljes egészében megmaradt törvényhatóság adatainál igen jól megfigyelhető ez a tíz év alatti változás. E kiszakított területen 1910-ben 43*5% volt az összes népességből a kereső, 1920-ban pedig már 47'2% és ennek folytán a 100 keresőre eső eltartottak száma is jóval alacsonyabb, mint tíz év előtt. A női népességben a női keresők erőteljesebb szaporodását látjuk, mint a férfi népességben a férfi, keresőkét, ami azonban túlnyomórészben annak a már említett körülménynek a következménye, hogy 1920-ban — különösen az őstermelésnél — több nőt vettünk segítő családtagnak, kik ennélfogva a keresők között szerepelnek. A városokban nagyobb a produktív korú népesség aránya, ennek folytán magasabb a keresők arányszáma is (50'9%), mint a vidéken (44'6%). A városokban azonban a keresők aránya az 1910. évi 51'8%-kal szemben csökkent és csupán a vidéki népességben mutatkozik az 1910. évi 40'2%-kal szemben emelkedés. A vidéki népesség túlnyomórészt őstermelési foglalkozású és az épen ezen foglalkozásnál nagy szerepet játszó segítő családtagoknak teljes mértékben a kereső népesség közé való sorolása különösen a vidéki kereső népesség arányának emelkedésében érezteti hatását. Az egyes törvényhatóságok között a keresők aránya tekintetében csekély különbségek vannak. Budapesten és Szegeden, továbbá Baranyában és Beregben 50%-on vagy valamivel azon felül alakul a keresők aránya, legalacsonyabb Nógrád vármegyében (43 ,6%). A területi tagozódásnál jobban kiemelkedők a különbségek, ha az egyes foglalkozási csoportok szerint figyeljük meg a keresők arányait:
