1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

40* eredményekben a 33. sz. táblázaton mutatjuk be (1. a 62. lapon). A legkevesebb analfabétát itt is általában a 20—29 évesek korcsoportjában találjuk, bár a görög katholikusok, ágostaiak, unitáriusok és zsidók, továbbá anyanyelv szerint a németek, tótok és szerbek között egy még fiatalabb korcsoportban, a 15—19 éveseknél látjuk az írni-olvasni tudók legmagasabb arányszámait. Az egyes felekezetek és nemzetiségek alapműveltségének megítéléséhez helyesebb az írniolvasni tudók számát csak a 6 évet betöltött népességhez viszonyítani. Ezekből az arányszámokból azt látjuk, hogy a 6 éven felüli izraelitáknak csak 4"4%-a, az unitáriusoknak 7*8 %-a, az ágostaiaknak is csak 8'4%-a analfabéta. Legrosszabbul áll műveltség tekintetében a két görög felekezet, kivált a keleti, melynek 6 éven felüli népességéből még 36'6% az írástudatlan. Valamivel nagyobb különbségek mutatkoznak a nemzetiségek szerint való megoszlás tekintetében, mert amíg a 6 éven felüli németeknek csupán 10'3%-a, a magyaroknak is csak 15'2%-a analfabéta, addig az oláhoknál és a ruthéneknél a 6 éven felüli népességnek majdnem felerésze (48'7%, illetve 47'0%) írástudatlan. Az alapműveltségnek az utolsó évtizedek alatt történt fejlődéséről megint csak a teljes egészükben megmaradt törvényhatóságok adataiból tájékozódhatunk. Az erre vonatkozó adatok a «Függeléh> 10—13. sz. tábláin találhatók. Az adatok azt mutatják, hogy az alapműveltség, az írni-olvasni tudás örvendetesen terjed. A szóban forgó 20 törvényhatóság összes népességéből 1900-ban még nem is kétharmadrész, 64-8% tudott csak írni-olvasni, 1920-ban már több mint háromnegyedrész, 78-o%. A 20 törvényhatóság hat éven felüli népességéből már 1900-ban is több mint háromnegyedrész (76-7%) tudott írni-olvasni, 1920-ban a hat éven fölüli írni-olvasni tudók aránya pedig már 86'1%-ra javult fel. E törvényhatóságokban az írni-olvasni tudás a nők között nagyobb mértékben fejlődött, mint a férfiak között, igaz azonban, hogy a nők között 1900-ban sokkal alacsonyabb arányban volt írni-olvasni tudó, mint a férfiak között. 1900-ban ugyanis a férfiaknak 68-9%-a, a nőknek csak 60'7%-a tudott írni-olvasni, 1920-ban a férfiak között 79'3%, a nők között pedig ezt az arányt már sokkal megközelítő hányad, 76-7% volt az írni-olvasni tudó. Az írni-olvasni tudás terjedését e törvényhatóságokban felekezetek szerint az utolsó két népszámlálás adatai alapján vizsgálva, azt látjuk, hogy a görög keleti felekezethez tartozóknál nemcsak a legalacsonyabb arányok vannak úgy 1910-ben, mint 1920-ban, hanem az írni-olvasni tudás terjedésének a mértéke náluk a leglassúbb (63'3%-ról 66'6%-ra). Az unitáriusoknál, ennél a művelt felekezetnél csak valamivel gyorsabb az alapműveltség terjedésének üteme az utolsó évtizedben, de az unitáriusok között már 1910-ben is 82-2% volt az írni-olvasni tudó. A zsidók között volt 1910-ben és 1920-ban is a legtöbb írástudó és bár már 1910-ben is 84-3% volt az írni-olvasni tudók aránya, 1920-ra igen erős emelkedéssel a 90%-ot is meghaladja. A 20 törvényhatóság határain belül élő nemzetiségek közül 1910-től 1920-ig a magyarok, németek, tótok és horvátok között az írni-olvasni tudás aránya jelentékeny emelkedést mutat, ellenben az oláhoknál, akik az alapműveltség tekintetében az összes nemzetiségek között a legalacsonyabb fokon állnak (1910-ben 50-5%, 1920-ban 50-8% az írni-olvasni tudó) az írni-olvasni tudás terjedése majdnem stagnál. Ezt azzal is lehet magyarázni, hogy az oláhok száma elvándorlás következtében épen a fővárosban és környékén fogyott meg, ahol az írni-olvasni tudás az oláhok között is aránylag magasabban állott. Módunkban van azonban népünk műveltségét nem csupán az alapműveltség, az írni-olvasni tudás durva mérlegén, hanem a magasabb műveltségi fokozatok között való differenciálódás szerint is vizsgálgatni. Az előző népszámlálás a népességnek az elemi iskolai végzettség szerint való osztályozásán felül azon adatokra is kiterjedt, melyek azt jelzik, hogy a népességnek mekkora hányada végezte el a középiskola 4, 6 vagy 8 osztályát. Az 1920. évi népszámlálás a mai területen élő népességből még a főiskolát végzetteket is kiemelte, ezáltal a mai területen élő népességnek az összes kulturfokozatok szerint való megoszlása a legalacsonyabbtól a legmagasabbig megfigyelhető. Ezek az adatok nemenkint, törvényhatóságok szerint a 34. sz. táblán (1. a 63. lapon), országos eredményekben a vallással és anyanyelvvel egybevetve a 35. sz. táblán (1. a 64. lapon) találhatók. Az összes népességnek az egyes műveltségi fokozatok szerint való megoszlására a következő adatok szolgáljanak áttekintésül: Főiskolát. 8 középiskolát 6 » 4 » 6 elemi iskolát 4 » végzett .. a férfi a női az összes népesség %>• -ában 1-8 0-i 0» A'R 1-0 2'« 5's 1*» 3s 8'» 7-9 8-o 40-7 36-6 38'ií 63-7 60-7 62's Ha azt tekintjük, hogy 1910-ben a magyar anyaország egész népességének a középiskola 8 osztályát 1'4%-a, 6 osztályát 1'9%-a és 4 osztályát 3'7%-a végezte és ezt összehasonlítjuk a mai terület 1920. évi megfelelő arányszámaival, ismét kiütközik az egységes tömegű magyarság által lakott mai terület kulturális fölénye a régi országterület ama részei fölött, melyeket hivatva volt fokozatosan a műveltség mind magasabb és magasabb színvonalára magához emelni. A városi és vidéki népesség műveltségi fokozatait jelző arányszámok nagyon elütőek egymástól. A főiskolát végzetteknél a városok javára mutatkozó különbség hétszeres, a legalább 8, 6 és 4 középiskolát végzetteknél öt-hatszoros, úgyhogy csak a 6 elemit és még inkább a 4 elemit végzetteknél emel-