1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari és kereskedelmi vállalatok községenkint (1925)

I. Általános jelentés - Az Ausztriához csatolt nyugatmagyarországi terület fontosabb adatai

16* anyanyelv-szerinti megoszlásának arányait alábbi táblázaton mutatj uk be: Az összes segédszemélyzet A tisztviselők főbb felekezet szerinti anyanyelv szerinti felekezetek szerinti megoszlása o/o-ban megoszlása °/o-ban Róni. kalh... 54-2 Magvar 94-e Róni. kath... 46-o Gör. kath.... 0"9 Német 4*o Reform 10-1 Reform 119 Tót 0-7 Ág. ev 6*2 Ág. ev 5-8 Oláh O-i Izr 34-6 Gör. kel 0-3 Ruthén 0-o Többi vallás 3-1 Unit 0-2 Horvát 0-t Izr 26 c Szerb 0-o Egyéb 0-1 Egyéb 0-5 A nagyobb kereskedelmi és hitelvállalatok segédszemélyzetének tehát több mint a fele római kathoholikus és valamivel több mint a negyede izraelita. Az izraeliták a tisztviselők között megközelítőleg ugyanolyan arányban vannak, mint azt az ipari tisztviselőknél láttuk, az összes segédszemélyzetben elfoglalt magas arányuk pedig itt onnan ered, hogy egyrészt az egyéb kereskedelmi segédszemélyzet között is 8'i°/o-os arányban vannak, másrészt abból, hogy a nagy kereskedelmi vállalatok és pénzintézetek alkalmazottai között aránytalanul sok a tisztviselő. Anyanyelv szempontjából a kereskedelmi vállalatok segédszemélyzete teljesen egységesnek mondható, mert a mindössze is csak 4°/o-ot kitevő német anyanyelvűeken kívül a többi anyanyelvek egyike sem éri el az egy százalékot, magyarul pedig az összes segédszemélyzet 99'4°/o-a tud. A jelen és az előző fejezetek alatt ismerteted adatok törvényhatóságonkinti összefoglalásban a 19* lapon kezdődő táblázatokban vannak szemlélhetővé téve. Az Ausztriához csatolt nyugatrnagyarországi terület fontosabb adatai. (Lásd 48*—54* lapokon levő táblákat.) A 4.010 • km. kiterjedésű és 294.849 lelket számláló azon a nyugatmagyarországi területen, melyet a trianoni békeokmány, illetve a Sopron vidékén engedélyezett népszavazás és az azt követő határkiigazítások juttattak Ausztriának, az őstermelők aránya az iparforgalommal foglalkozók számának rovására még jobban emelkedett, mint a megmaradt országterületen s 65'o°/o-os arányuk a megmaradt országterület vármegyei törvényhatóságaiban talált őstermelő népesség arányszámát erősen megközelíti. Az iparral, továbbá a kereskedelemmel s hitellel foglalkozók úgy számbelileg, mint aránylagosan jelentékeny fogyást szenvedtek, ezzel szembeu a bányásznépesség — különösen a Sopron vm.-ben feltárt új bányatelep következtében — az 1910. évi létszámnak majdnem négyszeresére emelkedett. A keresők és eltartottak egymáshoz való arányában szintén jóval tekintélyesebb az eltolódás, mint a megmaradt országterületen. Nyugatmagyar országon 1910-ben ugyanis 100 keresőre 132-5 eltartott jutott, 1920-ban már csak 94-9. Itt is az őstermelésnél mutatkozik a legnagyobb csökkenés: 135'7-ről 87-2-re. A legtöbb eltartott e területen is (az egyéb és ismeretlen foglalkozásúaktól eltekintve) a közlekedéssel foglalkozók között van : 100 keresőre 212 eltartott esik. Az őstermeléssel foglalkozó önálló keresők szaporodása az 1.000 főt sem éri el, tetemesen megnőtt azonban a segítő családtagok és a mezőgazdasági munkások száma, előbbieké 24.252-ről 42.796-ra, utóbbiaké 11.925-ről 21.470-re. Az iparral foglalkozók mindhárom kategóriája, a tulajdonképeni ipar, a házi- és népipar, valamint a vándoripar keresőinek száma megcsappant, a tulajdonképeni iparral foglalkozó önállók számában azonban némi emelkedést látunk. A tulajdonképeni iparnál a tisztviselők, segítő családtagok és művezetők számában ugyancsak emelkedés, a segéd munkások, tanoncok és szolgák számában ellenben csökkenés tapasztalható, de miután a segédek és munkások abszolút számbeli fogyatkozása egymagában véve meghaladja az összes többi segédszemélyzet számában mutatkozó emelkedést, 100 önnállóra már csak 240'3 a segédszemélyzet quótája az 1910. évi 305'9-cel szemben. Az Ausztriához csatolt területen a tulajdonképeni ipar körébe tartozó vállalatok közül szintén csak a segéd nélküli vállalatok szaporodtak (5°/o-kal), a segédszemélyzetet tartó vállalatok általában megkevesbedtek, ez általános irányzattól csak Moson vm.-ben találkozunk némi eltéréssel, hol a 2, a 6—10, és a 20-nál több segédet alkalmazó vállalatok számában észlelhető némi emelkedés. A nagyobb ipari főcsoportok közül Nyugatmagyarországon csupán a gép- és hajógyártás, a ruházati ipar és a fa- és csontipar körében foglalkozóknál mutat a kereső népesség száma szaporulatot. Az egyes népesebb iparágak közül a lakatosok, cipészek és csizmadiák, malomiparosok, hentesek és mészárosok, továbbá Vas vm.-ben a fűrészárugyártással foglalkozók, végül Vas vm. kivételével a kovácsok száma növekedett. A 20-nál több segédszemélyt alkalmazó bánya- és kohóvállalatok közül 1910. óta 1 megszűnt (Moson vm.-ben), ezzel szemben azonban 3 új vállalat keletkezett (Sopron és Vas vm.-ben), az alkalmazott segédszemélyzet pedig több mint 100°/o-kal 350-ről 819-re szaporodott. 500-nál több segédszemélyt alkalmazó nagyobb bányavállalat azonban csak 1 van, a sopronvármegyei Lajtaújfalun, mely 549 alkalmazottat foglalkoztat. Valószínűnek látszik, hogy ez az újonnan keletkezett bányavállalat vonta el Sopron tjv. bányásznépességéből azt a fogyatékot, mely 1920. évi lélekszámukban ott mutatkozik. A segédszemélyzet túlnyomórészt németajkú és róm. kath. vallású. A 20-nál több segédszemélyt foglalkoztató iparvállalatok erősen megkevesbedtek 1910. óta (41-ről