1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

72* az ismétlő tanköteles korban, 12—15 évek közt, továbbá a 30—40 évek között a legerőteljesebb ; az előbbi korcsoportokban az iskola hatása, az utóbbiban pedig első sorban kétségtelenül a kivándorlás folytán, mely e korcsoportokhoz tartozók közül a nemzetiségeket nagyobb mértékben fogyasztja, mint n magyarságot. A legidősebb két korcsoportban ismét nagyobb javulást észlelhetünk, de ennek már az abszolút számok kicsinységénél fogva nincs jelentősége. Módunkban van a fentebbi arányszámok segítségével azt is megfigyelni, hogy mennyiben változott 10 év alatt az ugyanazon korcsoporthoz tartozók (ugyanazokban az években születettek) között a magyar anyanyelvűek aránya, a mi arra is világot vet, hogy a magyarosodás az életkor különböző szakaiban milyen fokú. Természetesen ezt az összehasonlítást csak az egymásnak teljesen megfelelő 10 éves korcsoportok szerint lehet megtenni. A következő összeállítás ad erről képet : Korcsoport Magyar anyanyelvű %-ban A •/o változása Korcsoport a férfi al Ï közül a nők közül az összes népességből a férfiaknál a nőknél általában Korcsoport 1900 1910 1900 1910 1900 1910 a férfiaknál a nőknél általában 1900-ban 20-29, 1910-ben 30-39 53-0 56*8 52*7 54*5 52-s 55'

s + 3*8 + 1*8 + 2'8 » 30-39, » 40—49 » 52*1 54*0 50*3 51*7 51*8 52'» + 1*» + I'« + 1*7 > 40-49, » 50-59 » 51*2 52*5 49*7 50'» 50*5 51*7 + 1*3 + I"* + 1*2 » 50-59, » 60-69 » 49*6 50*6 48* i 49*7 49-0 50-1 + l-O + 1*3 + I'! » 60-69, » 70—79 » 49*3 50*G 48*7 50-S 49-0 50'B + 1*3 + 1*6 + 1 B » 70-79, » 80-89 48'e 48*0 48*1 49*2 48*3 48'7 — 0-6 + l-L + 0*t » 80-89, » 90—99 » 47*5 40*3 47*0 43*1 47-e 42'o — 7-2 - 4'6 - 5*« A legutolsó korcsoportot bízvást kihagyhatjuk, mert a 80—89 évesek közül 10 év alatt kb. 90% kihal s csak egy tized rész marad meg a legközelebbi népszámlálásig. Itt tehát a halandósági viszonyoknak csekély különbsége is lényegesen befolyásolja az arányszámokat, másrészt pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kultura alacsonyabb fokán álló nemzetiségeknél, különösen a románoknál, a korbevallás hamis volta miatt is túlsók az igen öreg ember. Valamennyi többi korcsoportnál emelkedés mutatkozik 10 év alatt, még pedig a férfiaknál nagyobb, a nőknél kisebb mértékben s általában inkább a fiatalabb, mint az idősebb korcsoportokban. Legfeltűnőbb a magyarság arányszámának javulása a 20—29 éves férfiaknál, kik közül 10 év múlva 3'8 %-kal több vallotta magát magyar anyanyelvűnek, mint 1900-ban. A természetes magyarosodási folyamaton kívül, melyet e korcsoportban a katonai szolgálat is előmozdít, kétségtelenül nagy része van ebben a kivándorlásnak is. Érdekes, hogy a nőknél a magasabb korcsoportokban is eléggé növekszik a magyarság aránya, a mi már nem a magyarosodással, hanem a magyar nők kedvezőbb halandósági viszonyaival függ össze. Az egyes nemzetiségeknek családi állapot szerint való megoszlása elsősorban a korviszonyokkal függvén össze, az arányszámok csak úgy birnak értékkel, ha azokat az egyes korcsoportokban külön is összehasonlítjuk. Megemlítjük mégis, hogy a korra való tekintet nélkül a magyarság aránya legnagyobb a törvényesen elváltak között (64'0%, magában az anyaországban 68'3%) s legkisebb az özvegyek között (43'9%). Viszont épen az özvegyek közt legnagyobb arányban vannak a németek, tótok, románok és a szerbek, tehát az utóbbiak kivételével mind olyan nemzetiségek, a melyeknél sok az öreg korú. A szerbeknél sajátságosan sók az özvegy férfi más nemzetiségekhez képest. Míg a szerbek aránya a férfiak között általában csak 5*4%, az özvegy férfiak közt a szerbek már 8'4 %-kal szerepelnek ; a nőknél ellenkezően áll a dolog : a nők általános 5'2%-ával szemben az özvegy nők között csak 4'7% a szerbek aránya. Ezek a nagy különbségek is rámutatnak arra í már említett tényre, hogy a szerb nők halandósága, különösen tuberkulózis-halandósága, rendkívül nagy, minek folytán a szerb férfiak közül sokkal több jut korai özvegységre, mint más anyanyelvűek közül. Az elváltak között — az össznépességben elfoglalt arányukhoz képest — igen csekély számmal szerepelnek a tótok, ruthének és horvátok, a mely nemzetiségeknek túlnyomó többsége katholikus, a katholikusok között viszont légritkábbak az elválások. Ha megfordítva, az egyes nemzetiségeken belül tekintjük a családi állapot arányszámait, a következő feltűnőbb jelenségeket észlelhetjük : Nőtlen, hajadon legtöbb van — a fiatalkorúak nagy számával párhuzamosan — a ruthének között, legkevesebb ugyanazon okból a németek között. Viszont a németek között legkedvezőbb a házasságban élők aránya (43*2%), míg a ruthének az ellenkező szélsőséget képviselik (36'9%). Az özvegyek között ismét a németek vezetnek s a ruthéneken kivül (5'5%) a magyarok állanak leghátrább. Az elváltakra eső arányszám minden nemzetiségnél igen kicsiny, még a magyarságnál is csak 0*3 %, ellenben a tótoknál még az 0*1-et sem éri el. Némileg más képet nyerünk, ha — a mint a felekezeteknél is tettük — a családi állapot szerint való megoszlást nemzetiségenkint csak egyes jellegzetesebb korcsoportoknál vizsgáljuk. Álljanak itt először a 25—29 évesekre vonatkozó arányszámok :