1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

53* (1. a 21. táblát a 98. lapon). Ezek az arányszámok törvényhatóságon ki nt nem nagy különbségeket mu­tatnak, inkább csak a városi és vármegyei törvény­hatóságok arányszámai távolodnak el egymástól. Országrészenkint ilyen eltéréseket látunk : 100 tizenöt éven felüli egyén közül Országrész törvé­liaiadon ll£iza s ve-v ,iyesen nnjauon vtgy elyál t Duna jobb partja 26 r, 03'r, 9 b 0 a Duna bal partja 27't 62'i IO'i O'i Duna-Tisza köze 30 r, 60r> 8's OM Tisza jobb partja 27-s 61'7 10'a O'a Tisza bal partja 28M 02« 8'7 OM Tisza-Maros szöge 25-u 04 i 10« O'a Királyhágóntúl 28\I 61 's 9 B OM Fiume város és kerülete 42-o 50"a 7-« O'a Magyarország 2S'o 62' s S'b O'a Horvát-Szlavonországok 26-a 64' o 9\, 0' a Magyarbirodalom 27*7 62"i 9'o (b „,,., í vármegyék 25's 64't 9-7 O's Ebből Í .. . , ,,„. ,„ „ n. \ tj. varosok 40 0 4.9'e 8s O'i A népszaporodás szempontjából legfontosabb a házasok aránya ; ez, mint látjuk, az országrészeknél csekély változást mutat, annál nagyobb az ellentét, ha a városokat szembeállítjuk a megyékkel. Az előb­biekben a 15 éven felüli népességnek még fele sem tartozik a házasok sorába, az utóbbiakban közel két harmadrésze házas. A késői házasodás a váro­sokban és az egészen fiatal elemek összezsufolódása okai e jelenségnek. Az országrészek közül is a Duna­Tisza köze csak azért mutatja a házasok legkedvezőt­lenebb arányát, mert itt a főváros 45*4%-os száma szorítja le az átlagot. Még Budapestnél is kedvezőt­lenebb a házasok arányszáma Sopronban, Pozsonyban, Zagrebben és különösen Komáromban (42'5%), az utóbbi városban leginkább a helyőrség aránylag nagy száma miatt. A mezőgazdasági jellegű városokban, a hol a népesség általában korábban lép házasságra, a háza­sok aránya is jóval nagyobb, mint az iparos városok­ban, így Hódmezővásárhelyen 63*7, Szabadkán 63'0, Verseczen 60'5%-a a 15 éven felüli népességben él házasságban. A vármegyék közül is a korán háza­sodó népességgel birók tűnnek ki a legmagasabb arányszámokkal, mint pl. Baranya (71'i), Bács-Bod­rog (7To), Bjelovar-Krizevci (7()-o). Az ellenkező végletet a vármegyék közül Brassóban (55"6%), Szebenben (56-e) és Trencsénben (58'o) látjuk, mint, a hol a késői házasodás van divatban, vagy a hol, mint Trencsénben, a két nem egyensúlya leginkább meg van zavarva. A nőtlenek, hajadonok aránya a házasokéval ellentétes irányban növekedvén, vagy csökkenvén, azzal nem szükséges foglalkozni, érdemes azonban az özvegyek arányát figyelemmel kisérni. Az özvegyek aránya függ a két nem eltérő halandósági viszonyaitól, a palingam házasságok arányától, azután az öregebb korúak képviseltetésétől, a mit viszont az általános halandósági viszonyok befolyásolnak. Ezek a körül­mények sok esetben ellentétes irányban hatnak az öz­vegyek arányára, azért az eredeti okot ba jos felismerni. Mindenesetre nemenkint külön kell az özvegyek ará­nyát vizsgálni, mert a férfiak és nők között igen kü­lönböző az özvegyek száma. Már az abszolút számok­nál láttuk, hogy 339.737 özvegy férfival 948.767 özvegy nő áll szemben, tehát majdnem háromszor annyi. Annak, hogy özvegy nő jóval több van, meg­vannak a természetes okai. Első sorban a házasságban élő férfiak átlagos életkora magasabb lévén, mint a férjes nőké, à házas férfiak közül többen halnak el, illetőleg gyakrabban hal el előbb a férfi, mint a 110, ennélfogva a nők közül többen lesznek özvegygyé, mint a férfiak közül. Viszont az özvegy férfiak halandó­sága is nagyobb, mint az özvegy nőké, a mi megint csak az özvegy nők túlsúlyát növeli ; végül az özvegy férfiak közül jóval többen lépnek újból házasságra, mint az özvegy nők közül, a mi szintén a fönt említett irányban hat. Minthogy népmozgalmi statisztikánk úgy a halálozásoknál, mint a házasságkötéseknél feltünteti a családi állapotot, egészen pontosan nyomon követ­hetjük az özvegyek számának növekvését az utolsó évtizedben a népmozgalmi adatok szerint is : Férfi Nő 1900-ban volt özvegy a népszámlálás szerint 301.580 875.263 Az 1901—1910. évek folyamán özvegygyé lett 570.832 696.065 Együtt 872.412 1,571.328 Ebből leszámítva az 190t—1910. évek folyamán meghalt özvegyéket 266.975 48G.299 és a 10 év alatt házasságra lépett özvegyeket 257.817 156.754 Marad 347.620 928.275 Ezzel szemben az 1910. évi népszámlálás talált özvegyet 339.737 948.767 Különbség — 7.883 + 20.492 Ha tíz év alatt ki- és bevándorlás nem lett volna, a népmozgalmi adatok alapján kiszámított számnak egyeznie kellene a népszámlálás által megállapított számmal. Hogy a férfiaknál kevesebb van, mint a mennyinek a népmozgalmi adatok szerint lenni kel­lene, az abból magyarázható, hogy özvegy férfiak is vándorolnak ki, tehát az özvegy férfiak száma kivándorlás folytán is csökken. Ámde özvegy nők is vándorolnak ki — bár kisebb számban — s mégis azt látjuk, hogy özvegy nő több van, mint a nép­mozgalmi adatok szerint. Ennek a jelenségnek a magyarázatát abban véljük megtalálni, hogy sok házas ember vándorol ki felesége nélkül s külföldön elhalván, itthon maradt felesége már mint özvegy kerül a statisztikába, a férj azonban nem kerül a magyarországi elhaltak közé. Ha okoskodásunk meg­áll, úgy a fenti 20.000 özvegy csak minimumát teszi az özvegy nők ama nagy számának, kiknek férje kül­földön, hazájától és családjától távol vesztette életét.

Next

/
Thumbnails
Contents