1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

Ha Bécsen kívül Ausztria többi részeiben vizsgáljuk a magyar honosok származási viszonyait, a következőket figyelhetjük meg : Alsó-Ausztria magyar honos népessége nagyjából ugyanazokból a magyar törvényhatóságokból toborzódik, mint Bécsé, mert ezeknek a magyar honosoknak legnagyobb része Bécs közvetlen környékén telepedett le, tehát tulajdonképen Bécs vonzókörébe tartoznak. Alsó-Ausztria többi részében azonban minden magyarországi törvényhatóságból jóval kevesebb ember találtatott, mint magában Bécsben, az egyedüli kivétel Sopron vármegye, a melynek 20.796 szülötte volt Bécsben és ezzel szemben 22.875 Alsó-Ausztria többi részeiben, minden bizonynyal leginkább Bécsúj helyt és környékén, tehát a Sopron vármegyével határos erősen ipari jellegű területeken. Alsó-Ausztria után, mely Bécscsel együtt az ausztriai magyar honosoknak több mint kétharmadrészét lefoglalja, Stájerország gyakorol legnagyobb vonzóerőt honfitársainkra. Ebben a koronatartományban 38.033 magyar honost talált az osztrák népszámlálálás. Magában Gráczban 10.048 magyar állampolgár él, kiknek majdnem fele, 4.807, vasmegyei származású ; Stájerország többi részeiben még kirívóbb a vasmegyeiek szerepe, az ott összeirt 27.985 magyar állampolgár közül nem kevesebb mint 15.629 származott Vas vármegyéből. Kívüle csak Zala vármegye szerepel jelentékenyebb számmal (2.281) s még inkább a horvátországi Varazdin vármegye (3.954), a melynek Stájerországba kiszármazott szülöttei között a többi vármegyével ellentétben feltűnő sok a nő (egész Stájerországban 4.594 között 2.593 nő). A nagy, de távolabb fekvő Csehország már csak 10.084 magyar állampolgárt számlált, kik közül Prágára csak 853 esett. Leginkább Trencsén (3.344), Nyitra, Pozsony, Vas, Sopron vármegyékből származnak ezek, de aránylag sokan vannak a távoli tengerparti két vármegyéből, Lika-Krbavából (229) és Modrus-Rijekából (261). A hazánkkal szomszédos Morvaországban 10.948 magyar honos találtatott, kiknek legnagyobb része ugyancsak Trencsén (3.875) és Nyitra (2.627) vármegyékből került oda. Magában Brünnben 903 volt a magyar állampolgárok száma. Trencsén vármegye szolgáltatta a Sziléziában talált 3.827 magyar honos javarészét (1.520) is. Hogy kelet és északkelet felé milyen jelentéktelen a vándormozgalom Magyarországból, mutatja az, hogy az egész nagy Galicziában mindössze 6.440 magyar állampolgár tartózkodott, ezek is majdnem kizárólag a közvetlenül szomszédos vármegyékből, legtöbben (1.527) Máramarosból. Ezzel szemben, a mint láttuk, galicziai illetőségű osztrák állampolgár, a katonákkal együtt 63.806, tehát majdnem tízszer annyi volt a Magyarbirodalom területén. A földrajzi fekvésből folyik, hogy Krajnában, Isztriában és Dalmácziában több a társországokból származó magyar honos, mint az anyaországból származó. Feltűnő azonban, hogy Trieszt és területén, mely szintén jóval közelebb esik Horvát-Sziavon41)* országokhoz, az anyaországi származásúak mégis több mint kétszerannyian vannak (2.543), mint a társországiak (1.168). Az előbbiek között erősen dominálnak a zalavármegyeiek (710), valószinűleg muraköziek, továbbá a Fiúméból származók (669). Ausztriában a polgári foglalkozású magyar honosokon kívül jelentékeny számmal vannak magyar honos katonák is, számszerűit 23.406-an, kikkel együtt az osztrák császárságban összeirt magyar állampolgárok száma 324.495-re emelkedik. A 80. lapon lévő 15. táblán ezeket a magyar honos katonákat is részletezzük származásuk törvényhatósága szerint. Ezek a számok természetesen nagyon esetlegesek ; hogy az egyes helyőrségekben vagy koronatartományokban milyen magyar törvényhatóságból vannak katonák, az attól függ, hogy a népszámlálás alkalmával milyen magyarországi ezredek állomásoztak osztrák területen. Az Ausztriában állomásozó magyar katonák közül Alsó-Ausztriában íratott össze 9.450, magában Bécsben pedig 7.668. Bécs után Pólában volt legtöbb magyar honos katona (3.747) a népszámláláskor ; 2.000-nél többet írtak össze Galicziában és Bukovinában ; Stájerországban és Karinthiában pedig 1.000-nél többet. Az Ausztriában talált összes magyar honos katonák közül horvát-szlavonországi illetőségű volt 2.057, az összesnek tehát csak 8'8%-a, a mi a társországok népességi arányánál jóval kisebb. 1900-ban Ausztriában 18.475 volt a magyar honos katonák száma, 1910-ben pedig 23.406, tehát majdnem 5.000-rel több. Ezzel szemben Magyarországon 1900-ban 6.866 és 1910-ben is csak 7.690 osztrák honos katona állomásozott, a katonaság cseréjének mérlege tehát a magyarság kárára 1900-ban 11.609 volt, 1910-ben pedig már 15.716-ra emelkedett. Majdnem az egész különbség az anyaországra esett, mert a Horvát-Sziavonországokban összeírt osztrák honos katonák száma (2.001) majdnem elérte az Ausztriában talált horvát-szlavonországi illetőségű katonák számát (2.057). Népcserénk mérlegét Ausztriával egyébként törvényhatóságonkint részletesen adja a 82. lapon lévő 16. számú tábla. Végeredményben passzivitásunk 69.117-ről 89.020-ra nőtt a legutóbbi tíz év alatt, de ez utóbbi szám úgy alakul, hogy a szorosabb értelemben vett Magyarországnak 121.405 főnyi a passzivitása Ausztriával szemben, Horvát-Sziavonországok mérlege ellenben 36.648 lélekkel aktiv, a többi az ismeretlenekre esik. Törvényhatóságonkint vizsgálva Ausztriával való népcserénk mérlegét, első feltűnő jelenség, hogv városaink mérlege elég nagy — 40.169 főnyi — aktivitást mutat Ausztriával szemben. E szám azonban úgyszólván csak három város, Budapest, Fiume és Zagreb vonzóerejének tulajdonítható ; a többi városok nagy része több embert ad Ausztriának, mint viszont. Legnagyobb vesztesége van mindenképen Sopron városának, a honnan 5.099 ember származott át Ausztriába, míg osztrák honos viszont csak 1.777 tartózkodik ott, a veszteség tehát 3.322 lélekre, a lakosságnak majdnem 10%-ára rúg. A vármegyei